A fenti sütemény meghatározó összetevője személyes kedvencem.

A sütőtököt sokféleképpen használhatjuk fel a konyhában; édeskés íze miatt kiválóan illik a süteményekhez is. Főleg, ha megbolondítjuk gyömbérrel, fahéjjal, ahogy ezt ebben a receptben is tesszük, akkor egy igazán ízletes őszi-téli süteményt kapunk, amelyhez már csak egy bögre forró kávé vagy tea szükségeltetik.

Hozzávalók (25*35 cm tepsihez):

• 70 dkg párolt vagy sült sütőtök (áttörve, pürésítve)
• 5 dkg darált dió
• 8 dkg kókuszliszt
• 8 dkg zabliszt
• 4 db tojás
• 10-15 dkg eritrit/nyírfacukor/cukor
• 1 csapott tk szódabikarbóna
• 1 tk citromlé (opcionális)
• 1 tk fahéj
• 1 tk őrölt gyömbérpor (a fahéj és a gyömbérpor helyett nagyon finom, ha mézeskalács fűszerkeveréket használunk)

Elkészítés:

A tojásokat kikeverjük - az ízlés szerinti - eritrittel/nyírfacukorral/cukorral illetve citromlével. A lisztekhez (kókusz+zab) hozzákeverjük a diót, szódabikarbónát, fahéjat illetve gyömbérport. Majd a sütőtökpüréhez hozzátesszük először a tojásos eritrites keveréket, majd a fenti száraz hozzávalókat, ezáltal egy sűrű, de jól keverhető masszát kapunk. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk. 180 fokon kb. 40-50 percig sütjük. Ne felejtsük el, a sütési idő mindig sütőfüggő. Miután langyosra hűtjük, kockákra vágva tálaljuk. Jó étvágyat kívánunk hozzá!

És, ha már (sütő)tök, és ha már ősz, akkor teljesen egyértelmű, hogy érkezik a halloween is. Ilyenkor nagyon sokan jelmezbe bújnak, sokan vámpírnak, zombinak, múmiának, vagy akár boszorkánynak öltöznek. Jó kis móka ez, de mi van akkor, ha valaki nemcsak egy estére szeretne boszorkány lenni? Így van ezzel történetünk főhőse is, az árvaházban felnőtt hétéves kislány, Bella, aki egész életében - ellentétben a többi kislány hercegnős elképzeléseivel - boszorkány szeretne lenni. A kissé különc, furcsa kislányt talán pont emiatt nem szeretné senki örökbe fogadni, míg egy szép napon meg nem jelenik valaki, aki cseppet sem tartja furcsának a kislány elképzeléseit, és nem véletlenül…. Ha szereted a (jó) boszorkányokat, ha kíváncsi vagy, hogy hogyan is élnek, akkor feltétlen olvasd el Ruth Symes:Vajákos út című könyvét, amely a Bella Donna sorozat nyitó kötete.

Rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy ez a sütemény – finoman szólva – nem szépségdíjas. DE! Az íze, az illata, illetve, hogy hamar el lehet készíteni mindenért kárpótol bennünket. 

Finom, szaftos, puha tészta a fahéjjal megszórt reszelt almának köszönhetően, amelyet beborít egy krémes étcsokoládés „takaró”. Nincs is jobb édesség egy borongós őszi napon. Először irány a konyha, aztán pedig nincs más dolgunk, mint egy takaró alatt bekuckózva élvezni ezt a csemegét.

Hozzávalók:

• 3 db közepes méretű alma
• 4 db tojás
• 5-6 csapott ek nyírfacukor vagy cukor
• 6 ek. zabliszt
• 1-2 ek. cukrozatlan kakaópor
• 1/tk. vanília aroma
• 1 tk. őrölt fahéj
• ½ -1 tk. szódabikarbóna vagy gluténmentes sütőpor
• 5-7 dkg étcsokoládé
• a csokimázhoz egy gondolatnyi tejszín, de lehet készíteni vajjal vagy kókuszzsírral is (kb 3-5 dkg)

Elkészítés

A megtisztított almát lereszeljük, és félretesszük (ha nagyon sok leve van, akkor egy kicsit ki lehet nyomkodni, de ha ezt nem tesszük, az se baj, ettől csak szaftosabb lesz a tésztánk). A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből habot verünk, a sárgájához hozzáadjuk a nyírfacukrot/cukrot. A lisztekhez hozzákeverjük a fahéjat, kakakóport, szódabikarbónát. Majd hozzátesszük a nyírfacukros tojássárgákhoz, végül beleforgatjuk a felvert habot, majd a masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk, és kb 40-45 perc alatt megsütjük kb 170-180 fokon. Míg kihűl, elkészítjük a csokimázat, amelyet rásimítunk, és megvárjuk, amíg megszilárdul (betehetjük hűtőbe is, úgy gyorsabb). Nagyobb szeletekre vágva kínáljuk. Jó étvágyat hozzá!

A recept elején írtam, hogy ez olyan igazi „bekuckózós” sütemény. De azt mind tudjuk jól, hogy akinek van bármilyen kuckója, háza, lakása, vityillója, kulipintyója, kacsalábon forgó kastélya, ősfákkal körbevett villája, annak bizony van SZOMSZÉDJA is. Ajánlott történetünkben nem is akármilyen szomszédok költöznek be a negyedik emeletre. Hogy miért mondom, hogy nem is akármilyen, nos azért, mert az új lakók: ELEFÁNTOK. Ha kíváncsi vagy erre a nem mindennapi beköltözésre, akkor feltétlen olvasd el Stephanie Schneider mesekönyvét, amelyből megtudhatjuk, hogy mennyire fontos a jó szomszédság…

A répatorta egy megunhatatlan, igazi klasszikus sütemény, melynek számtalan változatát és elkészítési módját ismerhetjük.

Ezúttal egy olyan verziót szeretnék bemutatni, amely többek között dióval és mandulával készül. Gyors, finom, egészséges, hamar elkészül, és  bizton állíthatom, hogy ugyanilyen hamar el is fogy!

Hozzávalók (kb 23 cm-es tortaformához)

• 40 dkg reszelt sárgarépa (ennyit kb 60 dkg répából nyerhetünk ki)
•  5 db tojás
• 1/3 tk szódabikarbóna
• 8-14 dkg nyírfacukor/eritrit (ízlés szerint, ki mennyire édesszájú)
• 1 tk őrölt fahéj
• 1/2 kk vanília őrlemény
• 0,5 dl olaj
• 12 dkg darált mandula
• 12 dkg darált dió

Elkészítés:

A sárgarépákat megtisztítjuk, majd finomra reszeljük (lehet hagyományos kézi reszelővel vagy akár aprítógéppel is). A tojásokat kettéválasztjuk, és a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgákat kikeverjük az eritrittel, szódabikarbónával, fahéjjal, vaníliával és az olajjal. Majd hozzátesszük a finomra reszelt sárgarépát is, utána a darált mandulát, illetve diót. Végül hozzákeverjük a keményre vert habot, ezáltal könnyű, légies keveréket kapunk. A tésztát egy sütőpapírral kibélelt tortaformába vagy tepsibe tesszük, és kb 170-180 fokos sütőben 40-45 perc alatt megsütjük.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Azt hiszem egy répatortához olyan mese dukál, amelyben tobzódhatunk a sárgarépában. Katy Hudson: Húúú mennyi répa! című történetének főhőse, Nyuszika olyannyira megszállottan szereti és gyűjti ezt a fenséges csemegét, hogy már a saját házából is kiszorul. És ez még csak a kezdet….

Ha kíváncsi vagy, hogy Nyuszika mohósága, és „gyűjtőszenvedélye” milyen további kalamajkákat okoz, és szeretnéd tudni, vajon hogyan tudja ezeket megoldani erdei barátaival együtt, akkor feltétlen olvasd el ezt a kedves történetet, amely megmutatja, hogy mennyire fontos az életben az önzetlenség és az igaz barátság.

Mint mindegyik kevert süteményt, ezt is nagyon gyorsan össze lehet állítani, pár hozzávaló, egy kis keverés, és már mehet is a sütőbe. A finom, kakaóval dúsított brownie-szerű tésztát vaníliás-kókuszos krémmel bolondítjuk meg, ez teszi igazán ellenállhatatlanná.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt (én mandula-, zab- és kókuszliszt keverékét használtam)
• 1 db tojás
• 2 doboz kókusztej (egy doboz kb. 2 dl szokott lenni)
• 1 tk szódabikarbóna
• 8 dkg eritrit vagy nyírfacukor
• 2-3 dkg kakaópor
• 5 dkg olvasztott vaj vagy ugyanilyen mennyiségű olívaolaj
• 1 csipet só
• 4 dkg vaníliás pudingpor (van gluténmentes, illetve nyírfacukros verzió is belőle)
• 3-5 dkg kókuszreszelék
• 1-2 kk rumaroma

Elkészítés:

A pudingot elkészítjük (a fenti mennyiség általában egy csomag pudingpor fele szokott lenni) a kókusztejjel, melyhez nyugodtan tehetünk egy kis vizet is. Mikor elkészül, lehúzzuk a tűzről hozzátesszük a kókuszreszeléket és a rumaromát, kicsit hagyjuk hűlni.

Ezalatt elkészítjük a tésztát, melyhez két edényt veszünk elő, és egyikbe a száraz hozzávalókat keverjük el (lisztek, szódabikarbóna, kakaópor, só), a másik edényben a tojáshoz hozzákeverjük az eritritet/nyírfacukrot, majd a kókusztejet és végül 5 dkg olvasztott vajat vagy  olívaolajat.

Béleljünk ki egy 20-22 cm tortaformát (természetesen készülhet tepsiben is) sütőpapírral. Kanalazzuk bele a tésztát, majd a  pudingot (célszerű a kanállal a masszába kis „fészket” csinálni a pudingnak). 180 fokos sütőben kb. 40-45 perc alatt megsül.

Ne felejtsük el a sütési idő mindig a sütőtől függ! Érdemes 20 perc után ránézni a süteményre, hogy megbizonyosodjuk róla, mennyi idő kell még, hogy jól átsüljön. 

Jó étvágyat kívánunk!

A sütemények, a desszertek valóban megédesítik életünket, elkészíteni is öröm őket, megenni meg pláne☺ De bevallom őszintén, én olvasni is szeretek róluk. Ha Téged is érdekel, hogy mi volt Sissi (Magyarország egyik legkedveltebb királynéjának) a kedvenc süteménye, ha szeretnéd tudni, miért kerek a torta, ha kíváncsi vagy a csokoládé illetve a méz történetére, akkor feltétlen olvasd el Kalas Györgyi: Pavlova kisasszony és a dobostorta című könyvét, melyből megismerheted a sütemények történetét, bepillantást nyerve más országok, kultúrák konyhaművészetébe is. A hiánypótló, igazi kulináris élményt nyújtó könyvet Horváth Ildikó illusztrációi teszik még vonzóbbá.

Ebben a gyorsan, és könnyen elkészíthető, egészséges receptben csodálatosan keverednek a különféle ízek: gyümölcslekvár, fahéj, alma, gesztenye, és egy kis csokoládé. Mondanom sem kell, képtelenség ellenállni neki.

Palacsintaimádók, sütésre fel!

Hozzávalók: 

• 3 tojás
• 12 dkg gesztenyeliszt
• 1 ek. nyírfacukor (elhagyható)
• csipet só
• 2-2,5 dkg kókuszzsír felolvasztva
• 2 ek. kókusztejszín
• víz (kb. 1-1,5 dl)

A töltelékhez:

• lekvár (bármilyen ízű lehet, személy szerint én a szilvát és a meggyet preferálom, nyírfacukorral készített lekvárt szoktam használni)
• fahéjas nyírfacukor (lehet por vagy hagyományos is)
• 1-2 alma lereszelve és megpárolva
• csokoládékrém (ezt elkészíthetjük mi magunk is, vagy lehet használni nyírfacukorral készült pudingport, ha valaki nem tartja be olyan szigorúan minden esetben a paleo étrend előírásait)

Elkészítés:

A hozzávalókat csomómentesre kikeverjük, sűrű palacsintatésztát kapunk, amelyet 10 percig állni hagyunk, majd kisütjük. Kb. 12 darab palacsinta készül ebből a mennyiségből. 

Tippek:  Nagyon fontos, hogy mindig szitáljuk a tésztába a gesztenyelisztet, így biztos, hogy csomómentes lesz.  Ha a tojást a hűtőből vesszük ki, akkor figyeljünk, hogy milyen sorrendbe tesszük bele a hozzávalókat, mert a felolvasztott kókuszzsír és a hideg tojás találkozása miatt „összeugrik” a tészta. Ezt úgy tudjuk elkerülni, hogy ezt a sorrendet követjük: tojás, cukor, só, kókusztejszín, átszitált gesztenyeliszt, felolvasztott kókuszzsír, víz.

Minden egyes elkészült palacsintát megkenünk tetszés szerinti sorrendben a fenti töltelékekkel, és így rétegezzük. Ha elkészült, tegyük be egy-két órára a hűtőbe, és már kínálhatjuk is.

Azt gondolom, hogy egy „emeletes” édesség mellé, emeletes regény is dukál! Ha szeretnél egy igazán vicces, fordulatos, meghökkentő helyzetekben bővelkedő történetet olvasni, akkor ki ne hagyd Andy Griffiths: 13 emeletes lombtoronyház című könyvét, amelyben - többek között - egy igazi limonádé szökőkút, egy pillecukor automata, és egy saját tekepálya is helyet kapott, ja, és egy cápáktól hemzsegő medence is! Úgyhogy kalandra fel, ismerd meg ennek a különleges háznak mind a tizenhárom emeletét!