Rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy ez a sütemény – finoman szólva – nem szépségdíjas. DE! Az íze, az illata, illetve, hogy hamar el lehet készíteni mindenért kárpótol bennünket.
Finom, szaftos, puha tészta a fahéjjal megszórt reszelt almának köszönhetően, amelyet beborít egy krémes étcsokoládés „takaró”. Nincs is jobb édesség egy borongós őszi napon. Először irány a konyha, aztán pedig nincs más dolgunk, mint egy takaró alatt bekuckózva élvezni ezt a csemegét.
Hozzávalók:
- 3 db közepes méretű alma
- 4 db tojás
- 5-6 csapott ek nyírfacukor vagy cukor
- 6 ek. zabliszt
- 1-2 ek. cukrozatlan kakaópor
- 1/tk. vanília aroma
- 1 tk. őrölt fahéj
- ½ -1 tk. szódabikarbóna vagy gluténmentes sütőpor
- 5-7 dkg étcsokoládé
- a csokimázhoz egy gondolatnyi tejszín, de lehet készíteni vajjal vagy kókuszzsírral is (kb 3-5 dkg)
Elkészítés
A megtisztított almát lereszeljük, és félretesszük (ha nagyon sok leve van, akkor egy kicsit ki lehet nyomkodni, de ha ezt nem tesszük, az se baj, ettől csak szaftosabb lesz a tésztánk). A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből habot verünk, a sárgájához hozzáadjuk a nyírfacukrot/cukrot. A lisztekhez hozzákeverjük a fahéjat, kakakóport, szódabikarbónát. Majd hozzátesszük a nyírfacukros tojássárgákhoz, végül beleforgatjuk a felvert habot, majd a masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk, és kb 40-45 perc alatt megsütjük kb 170-180 fokon. 
Míg kihűl, elkészítjük a csokimázat, amelyet rásimítunk, és megvárjuk, amíg megszilárdul (betehetjük hűtőbe is, úgy gyorsabb). Nagyobb szeletekre vágva kínáljuk. Jó étvágyat hozzá!
A recept elején írtam, hogy ez olyan igazi „bekuckózós” sütemény. De azt mind tudjuk jól, hogy akinek van bármilyen kuckója, háza, lakása, vityillója, kulipintyója, kacsalábon forgó kastélya, ősfákkal körbevett villája, annak bizony van SZOMSZÉDJA is. Ajánlott történetünkben nem is akármilyen szomszédok költöznek be a negyedik emeletre. Hogy miért mondom, hogy nem is akármilyen, nos azért, mert az új lakók: ELEFÁNTOK. Ha kíváncsi vagy erre a nem mindennapi beköltözésre, akkor feltétlen olvasd el Stephanie Schneider mesekönyvét, amelyből megtudhatjuk, hogy mennyire fontos a jó szomszédság…