Egy nagyon gyorsan el(ő)készíthető, finom, kényeztető brownie szerű édességet ajánlok a figyelmükbe. Egy pár hozzávaló, egy kis keverés-kavarás, és már mehet is a sütőbe, a végeredmény egyszerűen ellenállhatatlan. 

Hozzávalók:

• 24 dkg zabpehely
• 480 ml meleg tej
• 4 db tojás
• egy csipet só
• 4 db nagy banán (amelyet villával összenyomunk)
• 6 dkg kakaópor
• 2 tk sütőpor
• a cukor/eritrit/ nyírfacukor opcionális, mert a banán édessége szerintem elég a süteménynek, de aki édesebben szeretné, az ízlése és kedve szerint édesítheti. 

A mázhoz:

egy kis tejszín + 8-10 dkg magas kakaótartalmú (70-85 %) csokoládé

Elkészítés:

A zabpehelyre ráöntjük a meleg tejet, majd kb 10 percig állni hagyjuk. Ezután a többi hozzávalót hozzákeverjük, és végül a sűrű masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, és 180 fokon kb 40 percig sütjük. Ne feledjék a sütési idő mindig sütőfüggő.

Elkészítjük a csokoládémázat, majd a kihűlt süteményre öntjük, és utána a hűtőbe tesszük.

És, ha már zab (ami köztudottan a lovak egyik kedvenc eledele), no meg sütemény, akkor úgy érzem, hogy teljesen adja magát, hogy Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett című szívmelengető és vidám mesekönyvét ajánljam figyelmetekbe. Itt aztán lesz minden, egy csipetnyi varázslat, egy derék paripa (Patás Mátyás, alias Matyi), egy kedves, cserfes kislány, sok-sok vidámság, kedvesség, és rengeteg sütemény:)

A Schmetten Torte receptjét, még évekkel ezelőtt olvastam Király Kinga Júlia: Az újrakezdés recepjei című könyvében, amely bepillantást enged az észak-erdélyi kóser háztartásokba, étkezési szokásokba. A szerző holokauszt túlélőkkel interjúzott, és a sok száz órás beszélgetésekből jött létre ez az emlékkönyv, amely egyszerre szépirodalmi mű és kordokumentum is. 

Ezt a receptet írom most le kissé átalakítva glutén- és cukormentes formában. Valamint - jóllehet ez egy torta, de - én tepsiben szoktam elkészíteni, nem tortaformában.

Hozzávalók a tésztához:

• 6 púpos ek mandulaliszt
• 3 csapott ek zabliszt
• 2 csapott ek rizsliszt
• 7 tojás
• 4 ek eritrit/nyírfacukor
• 1 kk fahéj
• ½ kk őrölt szerecsendió
• 1 tasak sütőpor

A krémhez:

• 45 dkg tejföl
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg porrá őrölt eritrit/nyírfacukor. (vagy egy nagyon pici forró vízben fel lehet oldani kb 8 db édesítőt, és azt hozzákeverni majd a tejfölhöz)
• 10-12 dkg baracklekvár

Elkészítés: 

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük az eritrittel/nyírfacukorral, fahéjjal, szerecsendióval, majd hozzátesszük a sütőporral elkevert liszteket, és óvatos mozdulatokkal belekeverjük a tojáshabot. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a keveréket, majd kb 170-180 fokon kb 30-40 percig megsütjük. Amikor kihűlt, akkor félbevágjuk, és az egyik lapot megkenjük a baracklekvárral. A tejfölt a dióval és az eritrittel/nyírfacukorral/édesítővel összekeverjük, majd teszünk belőle a lekváros lapra. A két lapot egymásra helyezzük, és az egész süteményt bevonjuk  a tejfölös-diós krémmel.

Hűtőben tárolva napokig is eláll (de tapasztalatból mondom, hogy idő előtt el szokott fogyni😊), ugyanolyan finom, mint frissen.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

A 9-esek sikeresen fejezték be a tanévet. Gimisként az első nyári szünet vár rájuk, ami azonban nem csupán a lazulásról szól, sőt! Mivel a suli diákjai aktív sportolók, a nyár számukra a pihenés mellett a fejlődés, a folyamatos edzés időszaka. 

Ennek érdekében rögtön a tanévzárót követően elkezdődik a dobótábor. Méghozzá egy felsőbb éves osztály társaságában. A 11-esek azonnal letarolják a „kicsiket”, érezzék, van még hova fejlődni. Luca örömmel fedezi fel régi iskolatársát, Dinit, akivel általánosban csapattársak voltak, és akire anno szinte mentoraként nézett fel. Persze Konrád egyre kevésbé lelkes a nagyfiú állandó sürgölődésétől Luca körül. A srác egyre féltékenyebb, mi tagadás, kicsit joggal, hiszen Luca isteníti Dinit. A kilencedikesek kissé megszeppenve konstatálják a tábor három hete alatt, bizony, a két évvel idősebbek kosárlabda tudása egész más szinten áll, mint ők jelenleg. Picit el is bizonytalanodnak, vajon képesek lesznek-e valaha erre a szintre jutni? Elég-e a tehetségük hozzá? Vagy extra szorgalom nélkül nem megy? Hiába ügyesek - hiszen bekerültek a Kosársuliba -, lehet, ez nem elég ahhoz, hogy komolyabb szintre jussanak? Elképedve hallják, Dinit az országos edzőtábor várja, ami gyakorlatilag egyenes út a válogatottba.

A fárasztó három hetes dobótábort követően az osztály egyes tagjai Kriszék balatoni nyaralójában pihennek. Luca nagyon szeretne egy házibuliban részt venni, de az édesanyja eleinte hallani sem akar róla. Végül sikerül meggyőzni a szüleit, de csak úgy, ha azon a hétvégén a szülők is a közelben bérelnek szállást, majd onnan indulnak a közös családi vakációra. Luca és Konrád nagyon boldogok, hogy a félreértések után végre együtt bulizhatnak a Balatonon.

Egy nagy edzőtábor is vár a 9. évfolyamra: a négy osztály közösen készül, szoros edzéstervet követően. Az ütemezés szerint van futás, erőnléti edzés, posztedzés… Sajnos Konrád elszenved egy térdsérülést, ami megviseli, de végül Luca – vállalva a büntetéssel járó plusz futóköröket – kirángatja a mélabúból.

És még egy nagyon fontos esemény is vár a diákokra: csapatkapitányt kell választaniuk! Mégpedig közös megbeszéléssel, azaz nem a többség szavazata számít, hanem egyöntetűen kell elfogadni a társaságnak a személyt, akit CSK-nak választanak.

Kihívás Kérdés: Ki lesz a csapatkapitány?

Kitti nagyon szeret álmodozni, de azt legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez a nyara kalandosabb lesz, mint a fantáziájában.

Most, 13 évesen először utazhat külföldre nagybátyjával és nagynénjével, akik munkát kaptak egy angliai magyar étteremben. Sőt, hogy még ennél is jobb legyen a dolog, az étterem tulajdonosa, Csongor legjobb barátai szüleinek is felajánlotta, hogy dolgozzanak ott a nyáron, és velük tarthatnak az ikrek: Bianka és Barnabás (nos, Barnabás, kicsit több is, mint barát…).

Szállásuk, a Pókháló-ház már generációk óta Csongor feleségének a tulajdona, és a lány egyenesen Hebrencs Henry, egy üknagypapa szobáját kapja.

Másnap Kitti ébred fel először, és elindul felfedezni a házat, ami – nevéhez méltón – telis-teli van pókokkal, pókhálókkal és izgalmasnál izgalmasabb dolgokkal. A konyhába érve a faliújságon egy friss cikket pillant meg, aminek egyik mondata róla szól: „a szeme úgy csillog, mintha tudná a legnagyobb titkot”. Lonka, a cikk írója (leendő híres blogger, jelenleg az étterem pincérnője) állítja, hogy az a bizonyos mondat nem tőle származik. Aztán szobájába visszatérve Kitti egy képen önmagát pillantja meg, valamint egy különös jelet: egy mókust, fején hollóval.

Kitti nem is lenne önmaga, ha nem akarná kinyomozni ezt a különös rejtélyt, és ebben segítéségére lesznek az ikrek, és Csongor lánya, Menta is, aki egyidős a többi gyerekkel. Miután vele összeismerkednek, ideje rátérni a többi lakóra is, akik valamennyien magyarok, és az étteremben dolgoznak.  És persze mindannyian gyanúsak!

Akkor hát induljon a nyomozás, aminek három fő kérdése az, hogy ki üzen Kittinek, miért, és mit jelentenek ezek az üzenetek?

A négy gyerek nyomravezetők után kutatva bejárja az Álmodó tornyok városát, és számtalan csodát látnak, no meg újabb és újabb jeleket. Sikeres együttműködésüket csak az hátráltatja, hogy Kitti úgy érzi, Menta el akarja venni tőle a barátait…

Innentől Rátok hagyom a nyomozás folytatását, de azt megígérem, hogy hőseink valódi kincsre lelnek majd, de Ti is csak gazdagodtok, ha körbenéztek az Álmodó tornyok városában – ha a valóságban nem is, legalább az interneten.

(Nem azt kérdezem, hogy hol játszódik a történet, mert remélem, ennek már mindannyian utánanéztetek ☺, helyette a)

KÉRDÉS: Mi a neve Európa egyik legrégebbi könyvtárának, amely itt található?

Ajánlom 12 éves kortól minden kalandvágyónak

„TÉL és KARÁCSONY! Ezek a szavak önmagunkban is a hóra és a jégre, a hosszú sötét éjszakákra, és a melegben töltött meghitt órákra emlékeztetnek minket, nem igaz?

De hogy őszinte legyek, a mostani teleink már ritkán hidegek és fehérek. A karácsony előtti időszak pedig gyakran olyan rohanós, hogy közben megfeledkezünk a meghittségről. 

Ilyenkor igazából csak egy dolgot tehetünk: hagyjuk, hogy valaki elmeséljen nekünk egy történetet. Vagy egyszerűen csak elolvasunk egyet.”

A szerző előszavával csak egyetérteni lehet, és bizton állíthatom, hogy tényleg a legjobb, amit tehetünk, ha ezeket a csodás történeteket hallgatjuk, vagy mi magunk olvassuk. 

A huszonnégy téli, karácsonyi történet közül kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a kedvencüket (sőt, magamból kiindulva, akár több kedvencet is☺).

Többek között megismerhetjük az első hóval való találkozás örömét, felidézhetjük a vidéki, családi karácsonyi ünnepségek hangulatát, szemtanúi lehetünk egy igazi mókuscsodának is, megtudhatjuk, hogy kik azok a mohaemberkék, és azt is, hogy hol és hogyan élnek a koboldok, és - sokak nagy örömére - újra találkozhatunk Alma Magdival és a derék Snöfriddel is, akiket a szerző más műveiből már megismerhettünk.

Ezzel a könyvvel minden adott egy igazán szép, meghitt adventi időszakhoz, illetve ünnephez. Esetleg még egy kis kakaó, forró csoki, tea, kávé, no meg egy kis sütemény, amit még ajánlott bekészíteni a könyv mellé☺

Ajánlott korosztály 5 éves kortól mindenkinek, akik a zaj, a tolongás, a felgyorsult élet mellett is képesek meghallani a karácsony csendjét.

KÉRDÉS: Mi a mohaemberkék kedvenc étele?