Sokan még csak nem is sejtik, hogy Budapesten láthatatlanná vált vadállatok élnek. Bizony jól olvastad, szó sincs semmiféle elírásról, történetünk szereplői bizony városi vadállatok.Találunk itt medvét, oroszlánt, sőt még tigrist is, akik próbálnak a maguk csendes (már amennyire ez elvárható egy vadállatól), és láthatatlan módján belesimulni a város életébe.
Ez különösen nehezére esik történetünk címszereplőjének, Pipogyának (becsületes nevén Medve Alfonznak), aki szerint nincs is unalmasabb az ilyen láthatatlan városi életnél.
Nem is tévedhetett volna nagyobbat mackó pajtásunk, hiszen egyik nap, amikor barátjával - a szemüveges, vegetáriánus és lelkes könyvtárba járó - Oroszlán Gézával sétálgatnak az utcán a medvekölyök azt veszi észre, hogy egy embergyerek, mintha látná őket.
És ez csak a kezdet! Pár nap múlva a láthatatlan vadállatok azon kapják magukat, hogy már nem mindenki számára láthatatlanok, egyre többen veszik őket észre.. De vajon ez hogy történhetett? Mi törhette meg az évszázados láthatatlanságot?
Pipogyáék úgy döntenek, hogy utánajárnak a dolognak, hiszen, ha egyre több ember számára láthatóvá válnak, akkor az kimondhatatlanul nagy bajba és veszélybe sodorná a városban lakó összes - addig az emberek szeme elől rejtve maradt - állatot.
A kis csapat kiegészül még három bátor, mindig kalandra kész gyerekkel (Annával, Eszterre és Tomival), valamint Tigris Oszkárral (akinek édességimádatánál, csak a jókedve nagyobb), és a nem mindennapi kis nyomozócsapat egy pár nap alatt alaposan felbolygatja Budapest utcáit.
Remélem mindenki felkészült a kalandra, mókára, kacagtató jelenetekre és izgalomra, amelyekben bővelkedik történetünk?!
T
arts Pipogyával és barátaival ezen a kalandos és némi varázslattal fűszerezett nyomozáson, amelyet - köszönhetően Gyöngyösi Adrienn kiváló illusztrációinak - szinte végig látunk magunk előtt.
Ha tetszett a mese, akkor feltétlen olvasd el a kis csapat másik kalandját is, amelyet a Pipogya és a Városvédő Szent című könyvből ismerhetsz meg.
KÉRDÉS: Ki az, aki a történet végén kiszabadítja Pipogyáékat?
Keserédes szomorúsággal vettem kézbe a könyvet, hisz tudjuk, ez az utolsó Ambrózy-nyomozás. Sajnos el kell köszönnünk Richárdtól, Militól, Suha Istitől, Herrdoktortól, Máritól, Vilitől, Makkaytól, Rudnaytól és még sorolhatnám a végtelenségig a századforduló megidézett létező és fiktív szereplőit.
Mivel a lány szülei válófélben vannak, így Eszter nem igazán tud a szüleivel ezekről a problémáiról beszélni. Talán a nagymamája, Gitta az egyetlen, akivel igazán szót ért, feltéve, ha a nagyi éppen nem brazil szappanoperát néz, vagy nem süt ipari mennyiségben süteményt.
Ha kíváncsi vagy, hogy mi történik Eszterrel - köszönhetően Magnus hathatós közreműködésének - az iskolában; ha szeretnéd tudni, hogy vajon sikerül-e neki megváltoztatni az osztálytársai illetve az osztályfőnöke viselkedését, akkor feltétlen olvasd el ezt a remek stílusban megírt, olvasmányos, humoros elemekben bővelkedő, ugyanakkor rendkívül elgondolkodtató regényt, amely egy nagyon fontos és sajnos sokakat érintő problémára: az iskolai zaklatásra, a bullying-re hívja fel a figyelmet.
„Anyuval tulajdonképpen már valamivel korábban kezdtek különös dolgok történni. De akkor még, amikor mosogatás után, törölgetés közben a poharak folyton a padlóra estek és ripityára törtek, vagy amikor cukortartót a konyhai polc helyett a mélyhűtőbe tette, és amikor egy hóviharos téli napon úgy indult útnak, hogy otthon felejtette a sálját és a kesztyűjét, meg amikor a szokásos összeg háromszorosát kaptam zsebpénznek, nem figyeltem fel minderre. Ám amikor Anyu elkezdett napról napra egyre jobban összemenni, a különös történéseket már nem lehetett nem észrevenni.”