„Anyuval tulajdonképpen már valamivel korábban kezdtek különös dolgok történni. De akkor még, amikor mosogatás után, törölgetés közben a poharak folyton a padlóra estek és ripityára törtek, vagy amikor cukortartót a konyhai polc helyett a mélyhűtőbe tette, és amikor egy hóviharos téli napon úgy indult útnak, hogy otthon felejtette a sálját és a kesztyűjét, meg amikor a szokásos összeg háromszorosát kaptam zsebpénznek, nem figyeltem fel minderre. Ám amikor Anyu elkezdett napról napra egyre jobban összemenni, a különös történéseket már nem lehetett nem észrevenni.”

Ezek a kezdő sorai ennek a nem mindennapi, hihetetlen történetnek. 

Regényünk  főhősének, egy Sander nevű kisfiúnak az anyukája egyszer csak, minden magyarázat nélkül elkezd zsugorodni, a végén már akkorka lesz, hogy egy gyufásdobozban kell aludnia. 

Sander érthető okokból nagyon félti anyukáját, és úgy dönt, hogy magával viszi az iskolába, mert úgy gondolja, hogy ott szemmel tudja tartani, és így nem eshet neki semmi baja.

Sajnos nem is tévedhetett volna nagyobbat, ugyanis az anyukája szőrén-szálán eltűnik. A fiú minden tőle telhetőt megtesz, hogy megtalálja. Szerencséjére segítőtársa is akad egy kóbor kutya személyében, aki hű társként követi végig ezen a hihetetlen kalandon. Lesz itt bőven kalamajka (iskolai betörés), furcsábbnál furcsább dolgok (feltűnik egy szinte mindenki számára láthatatlan fiú is), csak kapkodjuk a fejünket olvasás közben, annyira szürreális az egész.

A sok kaland megélése alatt a történet szereplőinek szinte kivétel nélkül sok dolgot kell megtanulniuk saját magukról és egymásról, hogy minden és mindenki a helyére kerülhessen.

Piret Raud - mind a történet, mind az illusztráció szempontjából - meghökkentő és nem mindennapi könyve tulajdonképpen a szeretetről, törődésről és az egymásra figyelésről szól, valamint arról, hogyha segítünk valakin, attól sok tekintetben nagyobbakká válunk.

Ajánlott korosztály 10  éves kortól 100 éves korig

KÉRDÉS: Hogyan tud menekülés közben Sander pici anyukája elbújni a cukrászdában?

Egy régi klasszikus, megunhatatlan kedvencet ajánlok figyelmükbe ezúttal egy kicsit „más köntösben”.

Hozzávalók 30-35 darabhoz

• 20 dkg őrölt mandula
• 6 dkg kukoricaliszt vagy szezámliszt (ha ez utóbbit használjuk, akkor tegyünk hozzá egy kk őrölt köményt, amely elveszi a szezámliszt jellegzetes kesernyés utóízét)
• 1-1,2 dkg útifűmaghéj
• 1 kk fűszerpaprika
• só, bors
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1 ek zsír vagy ennek megfelelő olívaolaj
• ízlés szerint eritrit vagy nyírfacukor
• 40-45 dkg lereszelt fejes káposzta

Elkészítés

A káposztát a felolvasztott zsíron vagy olívaolajon megpirítjuk, sóval, borssal, és eritrittel ízlés szerint ízesítjük, majd egy kis időre ezt félretesszük. Amíg a káposzta egy kicsit hűl, addig a tojásokba belekeverjük az útifűmaghéjat (kissé zselés állagú masszát kapunk majd), amelyet hozzáteszünk az összekevert száraz alapanyagokhoz (lisztek+fűszerpaprika+só+bors+szódabikarbóna). Majd a legvégén hozzáadjuk a kissé kihűlt káposztát is, alaposan összekeverjük, és apró pogácsákat szaggatunk belőle.

Egy tepsit (én gáztepsit használtam) kibélelünk sütőpapírral, ráhelyezzük a pogácsákat, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütjük. (Ne felejtsük el, a sütési idő, mindig sütőfüggő!)

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

A pogácsa fő alapanyagáról, nevezetesen a káposztáról nekem egy nagyon vidám történet jutott eszembe: a gömböcverseny, amelyet egy kiváló észt gyerekregényben olvastam. A rövid fejezetekből álló történet egy másodikos osztály mindennapjaiba enged bepillantást. Megtudhatjuk többek között, hogy a gömböcversenyen milyen sorsra jutott az osztály káposztája, továbbá, hogy miért nem jó ötlet kismalacot vinni az iskolába☺  Még sok más kedves, kacagtató történet található Piret Raud: Tóbiás és a 2/b című könyvében, amelyet jó szívvel ajánlok minden mostani és valaha volt kisiskolás figyelmébe.