Keserédes szomorúsággal vettem kézbe a könyvet, hisz tudjuk, ez az utolsó Ambrózy-nyomozás. Sajnos el kell köszönnünk Richárdtól, Militól, Suha Istitől, Herrdoktortól, Máritól, Vilitől, Makkaytól, Rudnaytól és még sorolhatnám a végtelenségig a századforduló megidézett létező és fiktív szereplőit.
Ezúttal igen bizarr eset miatt kérik a magánnyomozó páros segítségét: a hullaházból eltűnik egy életének önkezével véget vető hölgy feje. Az éjszaka ott dolgozókat leüti valaki és kicsempészi a sebészi pontossággal levágott testrészt! Hát, ez még a sokat látott Makkay nyomozónak is feladja a leckét.
És nem ez lesz az egyedüli eset: az 1900-as évek elejének Budapestjén sorra kerülnek elő a fej nélküli holttestek. Miközben a nyomozók mindent elkövetnek, hogy a bűnös nyomára akadjanak és közben – Tarján Vili segítségével – távol tartsák a sajtót, nehogy pánik törjön ki a székesfővárosban, valahogy megfeneklik a nyomozás és nem igazán jut a csapat egyről kettőre…
Mili és Richárd együtt ered a kétségkívül nem épelméjű elkövető nyomába. A hullaházban leütött medikától megtudják, minden bizonnyal az ő gyerekkori barátnője, Berta áll az esetek mögött, akit életének családi tragédiái őrjítettek meg.
A házaspár elindul az elmeháborodott nő nyomában…
És miközben bejárják a századeleji fővárost, találkozhatunk a Tabán vendéglősnőjével, sétálhatunk a Vizafogó saras utcáin, láthatjuk a régi Erzsébet híd építésének nyomait, szinte érezhetjük a Horváth-kert citromillatát, bekukkanthatunk a városligeti Ős-Budavárába…
Kihívás Kérdés: Melyik produkciónak legnagyobb a sikere az előadáson?