Egy csodás barátságról szól a történetünk, egy olyan elválaszthatatlannak hitt kapcsolatról, amely egy árván maradt róka és egy félárva fiú között szövődött, nevezetesen Pax és Peter között.
Nem mindennapi kettősünket azonban egy nap komoly próba elé állítja az élet, ugyanis az egyre közelgő háború miatt el kell válniuk egymástól.
Peter apja bevonul a seregbe, és fiát, - hogy biztonságban tudja - elküldi a háromszáz mérföldre lakó nagypapához, de előtte még felszólítja, hogy engedje szabadon Paxot, amelyet Peter kénytelen-kelletlen könnyek között tesz meg.
Egyetlen napot tölt csak nagyapjánál, amikor rájön, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, és elhatározza, hogy - ha törik, ha szakad - ő bizony visszamegy Paxért, az egyetlen barátjáért.
Miközben Peter elindul a rókájáért, Pax sem tétlenkedik, ugyanis ő is úgy dönt, hogy megkeresi a gazdáját, Petert, aki az egész világot jelenti a számára.
Az egyes fejezetek egymást váltva hol Peter, hol pedig Pax kalandjait mesélik el.
Mindkettőjük utazása egyben egyfajta belső utazás is, hiszen Peter - köszönhetően az útjába eső különös és a háborút sajnos nagyon jól ismerő asszonynak, Volának - nagyon sokat tud meg saját magáról és az őt körülvevő világról is.
Ezzel Pax sincs másként, hiszen eddig az emberek között élt, és most pedig kint a természetben kell megállnia a helyét. Szerencséjére nem egyedül, hiszen Borzas, Deres és Cingár személyében más rókákat is megismerhet.
A finom érzékenységgel megírt, rendkívül olvasmányos, és kitűnően illusztrált történet egyszerre világít rá a háború borzalmaira, de ugyanakkor az élet szépségeire is.
Ez a regény a legszebb történetek egyike, amelyet valaha írtak barátságról, szeretetről, hűségről és az élet nagy igazságairól.
Ajánlott korosztály: 12 éves kortól MINDENKINEK
KÉRDÉS: Mi Peter és Pax kedvenc közös játéka?
„Minden egy elhagyott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyorótartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel. De ugyan ki tenné be a lábát önszántából egy ily zordonzord, kietlen, nyomorúságos helyre? Alkalmanként már eljátszott a gondolattal, hogy egy kicsit körbenéz odakint a nagyvilágban, de mindig közbejött valami. Mindenesetre azért, hogy némileg kondiban maradjon, a baromfiudvarban mindennap megtesz a mankójával egy teljes kört egyedül”
Itt tanul Murphy is, a leonbergi, aki vízimentő lesz, ha sikerrel kijárja az iskolát. Éppen Pipet, az egyik barátját menti ki a folyóból, bár egyelőre csak játékból. Mielőtt azonban átadnák neki az 1-es szintű folyamimentés jelvényt, az Akadémia igazgatónője új diákot mutat be: Rodrigo Lopezt, a mexikói kopaszkutyát, aki nemcsak hogy itt folytatja vízimentőképzését, hanem még az ifjúsági szörfkutyabajnokságon is részt fog venni. Murphy barátai: Pip, Borzas és Csillag csodálattal veszik körül a külföldről érkezett ebet, és ettől Murphy nagyon elszomorodik. Mit elszomorodik? Morcos és undok lesz a többiekkel.
Októbernek nemcsak a neve különleges, hanem az élete is, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy egy erdőben nőnek fel. A tizenegy éves kislány apukájával egy Londonhoz közeli erdőben él, egy otthonos faházban. Évente egyszer mennek csak be a városba, hogy beszerezzenek olyan dolgokat vagy élelmiszert, amelyet nem tudnak megtermelni. A kislány szabadon és boldogan él imádott édesapjával, ahogy ő fogalmaz: „ Az erdőben lakunk, vadak vagyunk”.