Putifár Róbert vézna és esetlen kisgyerek volt. Nem csoda hát, hogy az iskolában mindenki őt csúfolta; sosem ment haza kék-zöld foltok nélkül, és suli után a ruhája vagy szakadt vagy koszos volt, de általában mindkettő. Később a helyzet sokat változott, mivel 190 centi és 100 kiló fölé nőtte ki magát, így már senki nem mert belekötni, de a gyerekkori sérelmeit nem felejtette el.

Elhatározta, hogy tanár lesz, és akkor majd jól kiosztja a kis csirkefogókat. Csakhogy a diplomaosztó előtt közölték vele, hogy a pedagógusoknak tilos verni a gyerekeket (még egy fülcsavarás sem fér bele). Mit volt mit tenni, Putifár tanár úrnak várnia kellett egészen a nyugdíjig (pontosan 37 évig), hogy végre megbüntethesse azokat, akik elkövettek ellene valamilyen zsiványságot. De tanári pályafutása alatt is számtalan sérelmet kellett elszenvednie tanítványaitól, hiszen tudjuk mindannyian: a gyerekek kegyetlenek… Putifár tanár úr szorgalmasan jegyzetelt bosszúfüzetébe, hogy soha ne felejtse el: kit miért kell majd megbüntenie. Az egyre vaskosabb füzet bejegyzésiet csak anyukájával (úgyis, mint tettestársával!) osztotta meg. Aztán a nyugdíj első napján ezekből választott ki hármat (pontosabban négyet), és elkezdte tervezni a személyre szabott bosszút.

Biztos vagyok benne, hogy Te is gondolkodtál már valamilyen csínyen egyik tanárod ellen, de olyan gaz dolgok, amiket Putifár Róbert ellen elkövettek, Neked valószínűleg eszedbe se jutottak volna. Megalázták őt a tanfelügyelő előtt, amihez jól jött a tettesnek, hogy a tanár úr felnőtt korában sem tudta a szorzótáblát; egy egész éjszaka bujkálnia kellett az iskolában, ráadásul egy szál alsónadrágban; valamint beleköptek a levesébe akkor is, amikor meg akarta kérni élete nagy (és egyetlen) szerelmének kezét.

Láthatjátok, hogy a tanár úrnak igenis volt miért bosszút állnia. 88 éves (és addig ágyban fekvő, erőtlen és kedvtelen) anyukája nagy lelkesedéssel segített fiának abban, hogy mindenki a tettéhez méltó büntetést kapja, és ahogy egyre haladtak a jól megtervezett bosszú kivitelezésében, úgy vállalt fel egyre több részt anyukája.

Most csak annyit árulok el, hogy igencsak furfangos megoldásokat dolgoztak ki, és a megvalósításba se csúszott semmi hiba. Ha érdekel a történet, olvasd el Jean-Claude Mourlevat regényét, ami épp annyira sziporkázóan szellemes (ám néha kicsit szomorú is), mint Jakabak című könyve, amit már ajánlottunk Nektek: https://kuckokonyvtar.blog.hu/2023/07/08/jean-claude_mourlevat_jakabak

És – bár ezt mondanom sem kell - feltétlenül olvasd végig a könyvet, mert - ahogy az már a regényeknél lenni szokott – a lényeget az utolsó oldalakon találod.

Ajánlom 13 éves kortól mindenkinek, aki már törte a fejét valamilyen bosszúban, és azoknak, akik sosem követték el ezeket.

KÉRDÉS: Milyen autója van Putifár tanár úrnak?

Üdvözöllek Téged az Hotel Magnifique-ben (ejtsd: otel Manyifik), ebben a káprázatos szállodában, ahol suminaire-k, vagyis igazi varázslók gondoskodnak a szórakozásodról. Olyan látvány-, illat- és ízélményekkel gazdagodhatsz, amit soha, sehol másutt nem tapasztalhatsz meg. Ráadásul ez a szálló időről-időre helyet változtat, és így a világot is beutazhatod, még csak ki sem kell lépned a kapun, hogy Máshol találd magad. Ezt ígéri vendégeinek a hotel, ahová – természetesen – kisebb vagyonba kerül a bekerülés.

Azt azonban még el kell árulnom, hogy – bármennyit fizetnek is – a vendégek, a távozás után már nem fognak emlékezni az átélt élményekre; az alkalmazottak szerződésében viszont az áll, hogy az állásért cserébe vállalják emlékeik elvesztését. És nemcsak ők nem fognak emlékezni, de szeretteik és ismerőseik is el fognak feledkeznek róluk abban a pillanatban, amint aláírják a mágikus iratot egy különleges tintával.

A szállóban valamennyi suminaire egy-egy mágikus tárgy: artefact segítségével bűvöli el a vendégeket, vagy fegyelmezi az alkalmazottakat. Ahogy sejthetitek is, az a bizonyos tinta is egy artefact, amit a magiszter, Alastair használ. Keresi is ezeket a tárgyakat szerte a világban. Bárhol is járnak, begyűjti az ott találhatókat, mert – ahogyan állítja - a mágia a szállón belül nem veszélyes, és azzal, hogy összeszedi ezeket, az emberiség hasznára tesz.

Történetünk két fiatal hősnője: Jana és Zosa egyáltalán nem gazdag; ők éppen hogy dolgozni jelentkeznek ide, mivel nagyon szeretnének hazautazni, de jelenlegi munkájukkal aligha keresnének annyit, ami elég lenne az útra. Zosa, a fiatalabb gyönyörűen énekel, így azonnal felveszik vendégszórakoztatónak, de Janának kicsit nehezebb a dolga, ám némi bonyodalom után ő is felveheti a szobalányok egyenruháját. A két testvért azonban elszakítják egymástól, és Jana csak nagy nehézségek árán láthatja Zosát néhány pillanatra előadás közben. Ám miután az befejeződik, húga madárrá változik, és egy kalitkában viszik ki nap nap után a színpadról.

Jana megtapasztalja, hogy a szállodai munka korántsem olyan kellemes, mint azt ígérték, a legkisebb vétségért is büntetés jár, és a vécépucolás egyáltalán nem a legrosszabb! Egyre több sötét titkot derít ki, és egyre inkább menekülni szeretne innen. A lányra valamiért nem hat a szerződés varázsa, nem veszíti el az emlékeit, így a vágyakozást sem otthona iránt, de lehetetlennek tűnik, hogy húgával együtt elhagyhassa a hotelt, ami lassan kegyetlen börtönné válik számukra.

Szerencsére a suminaire-ek között néhány szövetségesre – mondhatnám, barátra – is talál: Belre, a kulcsmesterre, aki a szálló állandó „költözéséért” felel, és Béatrice-re, az ezermesterre. De talán a többiek között is akadnak olyanok, akik nem annyira ellenségesek, mint azt kezdetben gondolta… Hihetetlen és veszélyes kaland veszi kezdetét, amikor Jana elhatározza, hogy lerántja a leplet a titkokról, és beteljesíti a hazatérés iránti vágyát.

Vajon sikerül ennek az okos és bátor lánynak elérni a célját? Vajon a Magiszter tényleg a világot szeretné megóvni az artefactok ártó hatásától? És vajon Jana miért nem veszíti el emlékeit?

Gyere el Te is az Hotel Magnifique-be, utazd be a világot, tapasztald meg a varázslatot! De még ennél is többet kínál a szerző: egy rendkívül izgalmas és feszültséggel teli olvasmányélményt!

Ajánlom 15 éves kortól mindenkinek, aki nem fél a mágiától és szereti a borzongást

KÉRDÉS: Mi Alastair féltve őrzött titka?

Eljátszottál már a gondolattal, milyen lenne eltölteni egy tanévet külföldön? Belecsöppeni egy teljesen idegen kultúrába, egy ismeretlen családba? Egy olyan országba, aminek a nyelvét nem érted?

Főhősnőnkkel, Vikivel mindez megtörténik: abból a megfontolásból, hogy kiszakadjon a családi felügyelet alól és szerezzen némi önállóságot, a 17 éves lány úgy dönt, egy évet külföldön tölt. Választása cserediákként Franciaországra esik, holott egyáltalán nem beszél franciául. Néhány hónapos tanfolyamot követően a szeptemberi tanévkezdés már Saint-Brieuc-ben, egy nyugat-francia kisvárosban találja.

A háromgyermekes Lavalette család örömmel fogadja magához a magyar kislányt. Az első hónapok nem könnyűek: Viki egy szót sem ért abból, amit hadarnak neki; folyamatosan ismerkedni kell a francia gasztronómia rejtelmeivel és még a család cicáival, különösen Filóval is meg kell vívnia a maga harcát. Viki egész más közegben és helyszíneken éli az elkövetkező tíz hónapját, mint élete első 17 évét: a budapesti bulizós gimnazista egy 45 ezres kisvárosban találja magát, ahol számára minden ugyanolyan: egyforma stílusú házak, azonos mentalitású emberek. Kezdetben a hűvös, esős időjárást is nehezebben viseli. Szép lassan beilleszkedik a „családjába”, átlátja a viszonyokat, a jómód ellenére felmerülő problémákat. „Nővére”, Clara édesanyjával való kapcsolatában felismeri a hasonlóságokat saját édesanyjával való viszonyában. A család fiúgyermekével, Vincent-nal gyakorlatilag semmiféle kontaktot nem képes kialakítani, a 12 éves Pauline-t tartja a família eszének.

Az iskolába való beilleszkedés sem zökkenőmentes: a nyelvtudás hiánya miatt képtelen érdemi kommunikációra, de ez a diáktársakat nem zavarja. Legjobb barátnője az amerikai cserediák, Sophie lesz. A két otthonról elszakadt gyermek hamar megtalálja a közös hullámhosszt. Viki bármerre is vetődik, a felnőttek Magyarországról, politikáról kérdezgetik a kislányt.

Mély, őszinte kapcsolat alakul ki Viki és a szomszédnő, Marion között. Kiderül Viki számára, hogy tulajdonképpen Marionnál töltötte volna az évet, de súlyos egészségügyi problémája miatt nem vállalhatta mégsem, hogy cserediákot fogadjon be.

Idővel persze egyre több barát jelenik meg Viki körül; fiúk, lányok egyaránt. Ahogy telnek a hónapok, Viki szókincse bővül, nyelvtudása biztosabb lesz. Eljár bulizni, szórakozni és a srácok is legyeskednek körülötte…

Rohannak a hetek, a hónapok, már csak két hónap és indulni kell Budapestre. Vajon hogy éli meg Viki a búcsúzást és a hazatérést? Olvasd el és megtudod!

Kihívás Kérdés: Hol töltötte a család a karácsonyi szünetet?

Mit lehet „Most először” megtenni? Főleg akkor, ha az, aki megteszi, nyolcadikos…

Főhősünk, a könyvek és az irodalom rajongója, Zsófi, még nem tudja, hogyan tovább. Most nyolcadikos. Maradjon a jelenlegi sulijában vagy felvételizzen a bátyja irodalom tagozatos gimijébe? A tanév elején ez a legfőbb probléma számára. Majd megtudja, két új osztálytársat kapnak. Máté rögtön megtetszik neki. Íme, az első fontos „most először”-probléma: Zsófi életében először szerelmes lesz. Az introvertált lány nehezen képes beszélni érzéseiről még a barátnői előtt is. Szüleivel sem képes érdemben kommunikálni, különösen édesapjával ambivalens a kapcsolata. Bátyjai népszerűek, lazák, iskoláik menő arcai, szülei is sikeresek munkájukban. Nem igazán érzi, hogy képes lenne kiállni önmagáért, családtagjaival szemben határozott kisebbrendűségi érzés mutatkozik. A Mátéval való kapcsolata online egyre inkább elmélyül, legalábbis Zsófi szerint. Az írásban nyílt kommunikációt azonban az iskolában nem követi gyakorlatilag semmi. A kislány egyre kevésbé érti Máté viselkedését.

Most először még az iskolai sítáborba is jelentkezik, hátha ott elnyeri Máté figyelmét. A lányokkal most először kipróbálják az alkoholt is. Végül Mátéval egy komoly beszélgetést folytatnak, egy ölelés a végén. De ennyi. Utána az iskolában változatlan a kapcsolatuk.

Bátyja elhívja egy buliba, most először. Zsófi vonakodik, mégis, mit tudna ott kezdeni magával és mások mit kezdenének vele, hisz két értelmes mondatot is nehezen nyög ki. De végül rábólint. Bátyja volt barátnőjével beszélget a buliban igazán őszintén a Mátéval kapcsolatos érzéseiről, de Edina eltűnik egy időre, magára hagyva Zsófit. És most először, hogy kissé kívül rekedjen a buli hevén, cigarettára gyújt egy Jónás nevű srác társaságában. Akinek megtetszik a kislány, sőt, megpendíti egy csók esélyét. Azaz Zsófi most először tapasztalja meg, milyen érzés, mikor a másik nem felfigyel rá. Egészen kivirul, magabiztosabb lesz.

És megtörténik, amire annyira vágyott: Máté randizni hívja! A kezdeti feszengés oldódik, a randi végén most először még egy csók is elcsattan. Igen ám, de az iskolában a fiú úgy tesz, mintha semmi sem történt volna…

Kihívás Kérdés: Milyen könyvet kapott Zsófi ajándékba Emesétől az osztálykarácsonyon?

Bizony nem lehet könnyű 13 évesen egy kedves, ámde kissé mafla apával és egy 7 éves öcsikével együtt élni, ráadásul távol a szülőfalutól, itt, a nyüzsgő Budapesten!

Pedig Csík Boglárkának éppen ilyen élet jutott. Szülei két évvel ezelőtt elváltak, és most, hogy édesanyja ikreket vár, és kórházban kell töltenie az utolsó hónapokat, a Veszprém melletti kis faluból Istivel együtt felköltöznek Pestre apukájukhoz, aki villamosvezető.

Új osztályában a menő csajok állandóan cikizik, és tájszólása miatt Tanyaboginak csúfolják a háta mögött. De Bogit nem akármilyen fából faragták! Otthon takarít, mos, vasal, és gondját viseli az öccsének, a suliban pedig egészen jól helytáll. Kivéve persze angolból, abból bizony nagyon le van maradva. Szerencsére nem mindenki undok vele; Zorka, egy csendes, de nagyon okos lány veszi pártfogásába.  Zorka tényleg jó barátnő: nemcsak kisegíti őt néhány trendi ruhadarabbal, hanem megkéri édesanyját is, hogy korrepetálja Bogit angolból. Persze, hogy együtt mennek el a színjátszó körbe is, ahol egy mai fiatalokról szóló darabot fognak bemutatni. Mivel Karcsi bácsi, a darab rendezője nagyon is kedvesnek tartja Bogi tájszólását, komoly szerepet kap az előadásban. Egy szókimondó, vicces lányt alakít, és néhány jelenetben Zolival, a szemüveges, nyolcadikos sráccal játszik együtt, aki hasonló karaktert kap. 

Ha néha hazalátogatnak, Bogi már otthon sem lehet igazán gyerek, mert édesanyja állandóan holtfáradt, főként miután az inkubátorból kikerült az ikreket is hazavihetik. Persze, hogy itt is segítenie kell!

Pesten pedig most már rengeteg dolga mellett a szereptanulás is várja. Segítséget is kell kérnie Jutka nénitől, a kedves és kissé gömbölyded szomszédasszonytól, aki csodás sütiket süt, és még Istiről is gondoskodik olykor. De hogy még fokozzam a feszültséget: kiderül, hogy a darabbéli főszereplő lányt a mamája nem engedi játszani, így Bogira osztják ezt a szerepet, ráadásul a kisöccse váratlanul rosszul lesz…

Mi történik Istivel? Hogy sikerül az előadás? Összejönnek-e ismét a szülei, vagy apukája új társra talál? És – talán - Boginál is beköszön az első szerelem?

A válaszokat megtalálod, ha elolvasod Turbuly Lilla vicces és tanulságos regényét, miközben bejárod vele együtt Pest utcáit és tereit☺.

Ajánlott korosztály: 12-15 éves korig

KÉRDÉS: Miért lett villamosvezető Bogi papája?