Putifár Róbert vézna és esetlen kisgyerek volt. Nem csoda hát, hogy az iskolában mindenki őt csúfolta; sosem ment haza kék-zöld foltok nélkül, és suli után a ruhája vagy szakadt vagy koszos volt, de általában mindkettő. Később a helyzet sokat változott, mivel 190 centi és 100 kiló fölé nőtte ki magát, így már senki nem mert belekötni, de a gyerekkori sérelmeit nem felejtette el.
Elhatározta, hogy tanár lesz, és akkor majd jól kiosztja a kis csirkefogókat. Csakhogy a diplomaosztó előtt közölték vele, hogy a pedagógusoknak tilos verni a gyerekeket (még egy fülcsavarás sem fér bele). Mit volt mit tenni, Putifár tanár úrnak várnia kellett egészen a nyugdíjig (pontosan 37 évig), hogy végre megbüntethesse azokat, akik elkövettek ellene valamilyen zsiványságot. De tanári pályafutása alatt is számtalan sérelmet kellett elszenvednie tanítványaitól, hiszen tudjuk mindannyian: a gyerekek kegyetlenek… Putifár tanár úr szorgalmasan jegyzetelt bosszúfüzetébe, hogy soha ne felejtse el: kit miért kell majd megbüntenie. Az egyre vaskosabb füzet bejegyzésiet csak anyukájával (úgyis, mint tettestársával!) osztotta meg. Aztán a nyugdíj első napján ezekből választott ki hármat (pontosabban négyet), és elkezdte tervezni a személyre szabott bosszút.
Biztos vagyok benne, hogy Te is gondolkodtál már valamilyen csínyen egyik tanárod ellen, de olyan gaz dolgok, amiket Putifár Róbert ellen elkövettek, Neked valószínűleg eszedbe se jutottak volna. Megalázták őt a tanfelügyelő előtt, amihez jól jött a tettesnek, hogy a tanár úr felnőtt korában sem tudta a szorzótáblát; egy egész éjszaka bujkálnia kellett az iskolában, ráadásul egy szál alsónadrágban; valamint beleköptek a levesébe akkor is, amikor meg akarta kérni élete nagy (és egyetlen) szerelmének kezét.
Láthatjátok, hogy a tanár úrnak igenis volt miért bosszút állnia. 88 éves (és addig ágyban fekvő, erőtlen és kedvtelen) anyukája nagy lelkesedéssel segített fiának abban, hogy mindenki a tettéhez méltó büntetést kapja, és ahogy egyre haladtak a jól megtervezett bosszú kivitelezésében, úgy vállalt fel egyre több részt anyukája.
Most csak annyit árulok el, hogy igencsak furfangos megoldásokat dolgoztak ki, és a megvalósításba se csúszott semmi hiba. Ha érdekel a történet, olvasd el Jean-Claude Mourlevat regényét, ami épp annyira sziporkázóan szellemes (ám néha kicsit szomorú is), mint Jakabak című könyve, amit már ajánlottunk Nektek: https://kuckokonyvtar.blog.hu/2023/07/08/jean-claude_mourlevat_jakabak
És – bár ezt mondanom sem kell - feltétlenül olvasd végig a könyvet, mert - ahogy az már a regényeknél lenni szokott – a lényeget az utolsó oldalakon találod.
Ajánlom 13 éves kortól mindenkinek, aki már törte a fejét valamilyen bosszúban, és azoknak, akik sosem követték el ezeket.
KÉRDÉS: Milyen autója van Putifár tanár úrnak?