Képzeljetek magatok elé egy városkát, melynek lakói okos, értelmes, intelligens állatok, többek közt: kecskék, borzok, rókák, malacok, és sündisznók. Szokásaik megegyeznek az emberekével, bár azért gondolhatjátok, akad néhány eltérés. Semmi gondjuk az emberekkel, főleg azért, mert azok a szomszédos városban élnek.
Történetünk főhőse Zebulon, egy rendes és becsületes ifjú sün, aki igazán elégedett az életével. Imád olvasni és sütni, imád könyvtárba járni, és amikor tincsei rakoncátlankodni kezdenek, akkor imád elmenni a fodrászszalonba, a Borzoló Borzollóba, ahol Karolinka, a tulaj unokahúga veszi gyengéden kezelésbe. (És igen, Karolinkát is imádja.)
Ezen a derűs napon is vidáman és gondtalanul indul el, hogy visszavigye a kiolvasott regényt a könyvtárba, és utána betérjen a fodrászüzletbe. Útközben azonban egy száguldó autó, amiben a szomszéd városból származó emberek ülnek, kis híján elgázolja, de céljától el nem téríti. Viszont a szalont zárva találja, ami teljességgel szokatlan, ezért – Karolinka iránti aggodalmától vezérelve – egy hátsó ablakon mászik be.
Először csak egy idős kecskehölgyet pillant meg, aki a hajszárító búra alatt szundikál, aztán megpillantja Edgár urat, a tulajdonost, akinek szívébe valaki egy ollót döfött. Zebulon azt tesz, amit a legkevésbé kellene: megpróbálja kihúzni az ollót a halottból, és ebben a pillanatban ébred fel a kecskeasszonyság, aki azonnal gyilkost kiált, és segítségért ordítva elszalad.
Hősünk rádöbben, hogy a látszat (és minden egyéb is) ellene szól, ezért hanyatt-homlok menekülni kezd, de hazáig már nem jut el, mert lakása előtt rendőrök állnak. Éhes, fáradt és piszkos, és nem számíthat másra, mint legjobb barátjára, Bertire, a mindig jókedvű és derűlátó malacra, aki – kijátszva a rend éber őreit – segít is neki, először tiszta ruhát, ennivalót hoz, és lebeszéli Zebulont arról, hogy feladja magát a rendőrségen, hiszen mielőtt bármit is mondana, bűnösnek tartanák. Megegyeznek abban, hogy ők maguk fogják kézre keríteni a tettest, hiszen a két város törvényei igencsak eltérnek, ha egy állat megöléséről van szó… A nyomok és a logika arra utalnak, hogy bizony az emberek között kell keresniük a gyilkost, vagyis el kell jutniuk a szomszéd városba.
Még szerencse, hogy Berti népes családjában akad olyan, aki utazási irodát vezet, sőt még buszsofőr is! Így hát barátaink – álnéven és álcázva – elindulnak a Travelkával egy társasutazásra.
És ha úgy gondoltátok, túl vagyunk az izgalmakon, akkor bizony nagyot tévedtek, mert Zebulon és Berti kalandjai csak most kezdődnek igazán! Sorsuk váratlan fordulatokat vesz, és váratlan helyről jön majd a segítség is, de addig mindkettőjüknek szembesülni kell azzal, hogy mi, emberek, milyen kegyetlenek tudunk lenni az állatokkal…
Ifjú hőseink olykor kacagtatóan vicces, máskor elszomorítóan kegyetlen története számos tanulsággal szolgálhat, de Rátok bízom, levonjátok-e ezeket, vagy csak önfeledten élvezitek Jean-Claude Mourlevat remek könyvét.
Ajánlom 13 éves kortól mindenkinek, még akkor is, ha a húsevésről ezentúl sem fognak lemondani…
KÉRDÉS: Milyen álnevet használ a nyomozás során Zebulon?