Ahogy az már az első részben is megtörtént: ifjú francia barátaink ismét nyakig ülnek a slamasztikában. (Megismerkedésük és első nyomozásuk történetének ajánlóját itt olvashatjátok: https://kuckokonyvtar.blog.hu/2024/10/22/jean_philippe_arrou-vignod_nyomozas_a_suliban) A leginkább persze Rémi, akit egyenesen a suliból való kirúgás veszélye fenyeget.
De hogy is van ez?
Történt ugyanis, hogy egy éjszaka az iskolában valaki leütötte a szertárost, és felforgatta a kémia szertárt. Pierre-Paul du Culbert, alias Pedál Pepe, aki éppen a gyengélkedőn szenvedett egy fájós foggal elárulja az igazgatónak, hogy látta éjjel arra Rémi Pharamont. És hogy ne csak ez az árulás veszélyeztesse a fiú iskolai „szereplését”, megtalálják a folyosón az elemlámpáját, amibe bele is van írva a neve. Egyenes út a fegyelmi bizottság elé! Pedig nem ő tette. Igaz, hogy járt arra, és ha fény derülne az okára, akkor biztosan nem dicsérnék meg, de nem bántott senkit.
Viszont ki hisz neki? Szerencsére Matild igen, sőt, Pepe is bevallja, hogy már két napja mászkál valaki a kollégiumban, és ő el akarja kapni. Na, persze! Egyedül biztosan nem! Viszont ha összeáll a bevált nyomozócsapat, együtt kideríthetik, hogy ki ez az ismeretlen, és milyen okból settenkedik a folyosókon.
Ezúttal még Sziporka tanár úr sem segíthet, mert begipszelt lábbal otthon lábadozik, és csak Matildnak van annyi esze (nem hiába lány!), hogy egy csokor virággal felkeresse, és kifaggassa őt egy bizonyos gáláról, ugyanis erről szökhetett be a titokzatos idegen a suliba. Ez egy öregdiák találkozó volt, és a nyomok az iskola távoli múltjába vezetnek vissza.
Ha eddig nem találtátok volna izgalmasnak a történetet, akkor csak olvassátok el a folytatást! Lesz itt minden, ami egy jó krimibe csak kell: sötét folyosók, szűk bejáratok, pókok és pókhálók, na meg kísértet és kripta. Akinek ennyi jó kevés…!
(Nem csak) 10 éves kortól ajánlom...
KÉRDÉS: Miért ment Rémi a szertárba?