Egy csodálatosan elképzelt, leírt, felépített - valamint a japán kultúrából jócskán merítő - Birodalomba repít el minket a történet.

Főhősünk a kamasz Shiori, a Kiatai Királyság egyetlen hercegnője, aki hat bátyja, édesapja a császár, és mostohaanyja óvó szárnyai alatt éli gondatlan életét. Vidám, kalandvágyó, és valljuk be, igencsak elkényeztetett, ami nem is csoda egy hercegnő esetében. 

Viszont valóban van egy csoda az életében, méghozzá az, hogy varázsereje van, amelyet nem igazán tud irányítani, ráadásul titkolnia is kell, hiszen a Kiatai Királyságból száműzték a varázslatot. Képzeljük csak el, mi lenne, ha kiderülne, hogy a hercegnő tud varázsolni?!

De nem ő az egyetlen az udvarban, akinek titka van; Shiori rájön, hogy mostohaanyja, a titokzatos, és csodálatos szépségű, Raikama valójában félelmetes külsejű és  hatalmas varázserővel bír..

A hercegnő ezt elmondja a bátyjainak, apjuknak azonban már nem tudják, mivel mostohaanyjuk szörnyű átokkal sújtja őket.

A hercegeket darumadárrá változtatja, Shiorit (akinek szintén felismerhetetlenné teszi a külsejét) pedig azzal bünteti, hogy nem szabad megszólalnia, mert, ha egy hangot is kiejt a száján, akkor az egyik testvére meghal.

A hercegnőre vár az a hihetetlenül emberpróbáló feladat, hogy megtörje az átkot.

Kísérd el Shiorit ezen a csodás kalandokkal tűzdelt úton, ismerd meg varázslatos barátait, és segítőit: Kikit, az életre keltett papírmadarat és Seryut, az alakváltó sárkányt. Tudd meg, mire való a sárkánygyöngy, ismerd meg a különféle varázsitalokat, mérgeket. 

És a legfontosabb, hogy sose feledd: a varázsvilág nem is annyira különbözik a mi világunktól, itt sem minden fekete vagy fehér, és sokszor rá kell jönnünk arra, hogy nem minden az, aminek látszik, és sokszor nem igazolódik be, amit elsőre gondolunk a másikról….

Ajánlott korosztály éves 14 éves kortól mindenkinek, akik hisznek abban, hogy néha nagy utazásra kell indulnunk, hogy igazán megismerjük önmagunkat. 

„Egy meleg tél egyik napján, a decemberi pirkadat homályában egy kisfiút találtak a városi rózsakertben. Csillagokkal díszített sötétkék pizsamát viselt. Sápadt arcbőre kék színben játszott, és hókristályok csillogtak rajta. Finom szálú szőke hajának minden egyes tincse hamuszürke jégcsappá változott. A szeme csukva, az arca békés. A lába alatt jégtömb talapzat. Olyan volt, mint egy szobor. Egyszerűen jéggé dermedt”.

A mindösszesen ötéves Finn Albedo az, akit ebben a szörnyű állapotban találnak meg, szerencsére életben van (ezt a rendőrséggel együtt kiérkező orvos állapítja meg), de nem mozdul, nem reagál semmire, csak a szívverése mutatja, hogy még él.  Mind a rendőrség, mind Finn szülei, sőt a város egész lakossága értetlenül áll a dolog előtt, hogy hogyan is történhetett ez. 

Egyetlen nyom van, egy rövid kis versike a télről, amelyet a jégtömb aljában fedez fel Bianca, a kisfiú tizenegy éves nővére, aki ígéretet tesz, hogy kideríti, hogy ki tette ezt az öccsével. 

Bianca visszapörgeti, hogy mit is csináltak aznap este, amikor a testvére jégszoborrá vált. És rájön, hogy egy fura ezüstborítójú könyvön vesztek össze, amelyet a kisfiú nem akart neki megmutatni. A lány valahogy úgy érzi, hogy ennek a könyvnek köze van Finn eltűnéséhez, és nyomozni kezd. Hiszen a kisfiú csak az első volt a sorsban, ugyanis minden este egyre több és több gyerek válik jégszoborrá, és bizony mindegyiküknél Bianca látott ilyen ezüstborítójú könyvet.

A lány minden bátorságát összeszedve kideríti, hogy kik és hol nyomtatják ezt a könyvet, és ő is megszerez egyet, melynek segítségével egy különös ,  csodálatos  téli helyen találja magát. 

De nagyon úgy fest, hogy nemcsak a testvérét, és a többi gyereket kell megmentenie, hanem még valami sokkal fontosabb dolgot is.

De hogy mi is az? Nos, azt megtudhatjátok, ha elolvassátok ezt a remek, lendületes stílusban megírt kalandos, izgalmas, megható, elgondolkodtató és remekül illusztrált könyvet.

Ajánlott korosztály 10 éves kortól mindenkinek, akik hisznek a közösség és az összefogás erejében, akár kis, akár nagy célról van szó.

KÉRDÉS: A téli csodavilágban mi a kísérőállata Biancának? 

A Schmetten Torte receptjét, még évekkel ezelőtt olvastam Király Kinga Júlia: Az újrakezdés recepjei című könyvében, amely bepillantást enged az észak-erdélyi kóser háztartásokba, étkezési szokásokba. A szerző holokauszt túlélőkkel interjúzott, és a sok száz órás beszélgetésekből jött létre ez az emlékkönyv, amely egyszerre szépirodalmi mű és kordokumentum is. 

Ezt a receptet írom most le kissé átalakítva glutén- és cukormentes formában. Valamint - jóllehet ez egy torta, de - én tepsiben szoktam elkészíteni, nem tortaformában.

Hozzávalók a tésztához:

• 6 púpos ek mandulaliszt
• 3 csapott ek zabliszt
• 2 csapott ek rizsliszt
• 7 tojás
• 4 ek eritrit/nyírfacukor
• 1 kk fahéj
• ½ kk őrölt szerecsendió
• 1 tasak sütőpor

A krémhez:

• 45 dkg tejföl
• 25 dkg darált dió
• 10 dkg porrá őrölt eritrit/nyírfacukor. (vagy egy nagyon pici forró vízben fel lehet oldani kb 8 db édesítőt, és azt hozzákeverni majd a tejfölhöz)
• 10-12 dkg baracklekvár

Elkészítés: 

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük az eritrittel/nyírfacukorral, fahéjjal, szerecsendióval, majd hozzátesszük a sütőporral elkevert liszteket, és óvatos mozdulatokkal belekeverjük a tojáshabot. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk a keveréket, majd kb 170-180 fokon kb 30-40 percig megsütjük. Amikor kihűlt, akkor félbevágjuk, és az egyik lapot megkenjük a baracklekvárral. A tejfölt a dióval és az eritrittel/nyírfacukorral/édesítővel összekeverjük, majd teszünk belőle a lekváros lapra. A két lapot egymásra helyezzük, és az egész süteményt bevonjuk  a tejfölös-diós krémmel.

Hűtőben tárolva napokig is eláll (de tapasztalatból mondom, hogy idő előtt el szokott fogyni😊), ugyanolyan finom, mint frissen.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

A 9-esek sikeresen fejezték be a tanévet. Gimisként az első nyári szünet vár rájuk, ami azonban nem csupán a lazulásról szól, sőt! Mivel a suli diákjai aktív sportolók, a nyár számukra a pihenés mellett a fejlődés, a folyamatos edzés időszaka. 

Ennek érdekében rögtön a tanévzárót követően elkezdődik a dobótábor. Méghozzá egy felsőbb éves osztály társaságában. A 11-esek azonnal letarolják a „kicsiket”, érezzék, van még hova fejlődni. Luca örömmel fedezi fel régi iskolatársát, Dinit, akivel általánosban csapattársak voltak, és akire anno szinte mentoraként nézett fel. Persze Konrád egyre kevésbé lelkes a nagyfiú állandó sürgölődésétől Luca körül. A srác egyre féltékenyebb, mi tagadás, kicsit joggal, hiszen Luca isteníti Dinit. A kilencedikesek kissé megszeppenve konstatálják a tábor három hete alatt, bizony, a két évvel idősebbek kosárlabda tudása egész más szinten áll, mint ők jelenleg. Picit el is bizonytalanodnak, vajon képesek lesznek-e valaha erre a szintre jutni? Elég-e a tehetségük hozzá? Vagy extra szorgalom nélkül nem megy? Hiába ügyesek - hiszen bekerültek a Kosársuliba -, lehet, ez nem elég ahhoz, hogy komolyabb szintre jussanak? Elképedve hallják, Dinit az országos edzőtábor várja, ami gyakorlatilag egyenes út a válogatottba.

A fárasztó három hetes dobótábort követően az osztály egyes tagjai Kriszék balatoni nyaralójában pihennek. Luca nagyon szeretne egy házibuliban részt venni, de az édesanyja eleinte hallani sem akar róla. Végül sikerül meggyőzni a szüleit, de csak úgy, ha azon a hétvégén a szülők is a közelben bérelnek szállást, majd onnan indulnak a közös családi vakációra. Luca és Konrád nagyon boldogok, hogy a félreértések után végre együtt bulizhatnak a Balatonon.

Egy nagy edzőtábor is vár a 9. évfolyamra: a négy osztály közösen készül, szoros edzéstervet követően. Az ütemezés szerint van futás, erőnléti edzés, posztedzés… Sajnos Konrád elszenved egy térdsérülést, ami megviseli, de végül Luca – vállalva a büntetéssel járó plusz futóköröket – kirángatja a mélabúból.

És még egy nagyon fontos esemény is vár a diákokra: csapatkapitányt kell választaniuk! Mégpedig közös megbeszéléssel, azaz nem a többség szavazata számít, hanem egyöntetűen kell elfogadni a társaságnak a személyt, akit CSK-nak választanak.

Kihívás Kérdés: Ki lesz a csapatkapitány?

Kitti nagyon szeret álmodozni, de azt legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ez a nyara kalandosabb lesz, mint a fantáziájában.

Most, 13 évesen először utazhat külföldre nagybátyjával és nagynénjével, akik munkát kaptak egy angliai magyar étteremben. Sőt, hogy még ennél is jobb legyen a dolog, az étterem tulajdonosa, Csongor legjobb barátai szüleinek is felajánlotta, hogy dolgozzanak ott a nyáron, és velük tarthatnak az ikrek: Bianka és Barnabás (nos, Barnabás, kicsit több is, mint barát…).

Szállásuk, a Pókháló-ház már generációk óta Csongor feleségének a tulajdona, és a lány egyenesen Hebrencs Henry, egy üknagypapa szobáját kapja.

Másnap Kitti ébred fel először, és elindul felfedezni a házat, ami – nevéhez méltón – telis-teli van pókokkal, pókhálókkal és izgalmasnál izgalmasabb dolgokkal. A konyhába érve a faliújságon egy friss cikket pillant meg, aminek egyik mondata róla szól: „a szeme úgy csillog, mintha tudná a legnagyobb titkot”. Lonka, a cikk írója (leendő híres blogger, jelenleg az étterem pincérnője) állítja, hogy az a bizonyos mondat nem tőle származik. Aztán szobájába visszatérve Kitti egy képen önmagát pillantja meg, valamint egy különös jelet: egy mókust, fején hollóval.

Kitti nem is lenne önmaga, ha nem akarná kinyomozni ezt a különös rejtélyt, és ebben segítéségére lesznek az ikrek, és Csongor lánya, Menta is, aki egyidős a többi gyerekkel. Miután vele összeismerkednek, ideje rátérni a többi lakóra is, akik valamennyien magyarok, és az étteremben dolgoznak.  És persze mindannyian gyanúsak!

Akkor hát induljon a nyomozás, aminek három fő kérdése az, hogy ki üzen Kittinek, miért, és mit jelentenek ezek az üzenetek?

A négy gyerek nyomravezetők után kutatva bejárja az Álmodó tornyok városát, és számtalan csodát látnak, no meg újabb és újabb jeleket. Sikeres együttműködésüket csak az hátráltatja, hogy Kitti úgy érzi, Menta el akarja venni tőle a barátait…

Innentől Rátok hagyom a nyomozás folytatását, de azt megígérem, hogy hőseink valódi kincsre lelnek majd, de Ti is csak gazdagodtok, ha körbenéztek az Álmodó tornyok városában – ha a valóságban nem is, legalább az interneten.

(Nem azt kérdezem, hogy hol játszódik a történet, mert remélem, ennek már mindannyian utánanéztetek ☺, helyette a)

KÉRDÉS: Mi a neve Európa egyik legrégebbi könyvtárának, amely itt található?

Ajánlom 12 éves kortól minden kalandvágyónak