Egy nagyon gyorsan el(ő)készíthető, finom, kényeztető brownie szerű édességet ajánlok a figyelmükbe. Egy pár hozzávaló, egy kis keverés-kavarás, és már mehet is a sütőbe, a végeredmény egyszerűen ellenállhatatlan.
Hozzávalók:
- 24 dkg zabpehely
- 480 ml meleg tej
- 4 db tojás
- egy csipet só
- 4 db nagy banán (amelyet villával összenyomunk)
- 6 dkg kakaópor
- 2 tk sütőpor
- a cukor/eritrit/ nyírfacukor opcionális, mert a banán édessége szerintem elég a süteménynek, de aki édesebben szeretné, az ízlése és kedve szerint édesítheti.
A mázhoz:
egy kis tejszín + 8-10 dkg magas kakaótartalmú (70-85 %) csokoládé
Elkészítés:
A zabpehelyre ráöntjük a meleg tejet, majd kb 10 percig állni hagyjuk. Ezután a többi hozzávalót hozzákeverjük, és végül a sűrű masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, és 180 fokon kb 40 percig sütjük. Ne feledjék a sütési idő mindig sütőfüggő.
Elkészítjük a csokoládémázat, majd a kihűlt süteményre öntjük, és utána a hűtőbe tesszük.
És, ha már zab (ami köztudottan a lovak egyik kedvenc eledele), no meg sütemény, akkor úgy érzem, hogy teljesen adja magát, hogy Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett című szívmelengető és vidám mesekönyvét ajánljam figyelmetekbe. Itt aztán lesz minden, egy csipetnyi varázslat, egy derék paripa (Patás Mátyás, alias Matyi), egy kedves, cserfes kislány, sok-sok vidámság, kedvesség, és rengeteg sütemény:)
Történetünk kezdetén a Chateaubriand Gimnázium 6/A osztályosai éppen Dover felé utaznak a kompon, hogy egy London melletti településen gyakorolják a nyelvet levelezőpartnereik társaságában. Természetesen nem hiányozhatnak a csapatból régi barátaink: Rémi Pharamon, Matild és Pierre-Paul de Culbert, azaz Pedál Pepe (előző két kalandjukkal már találkozhattatok blogunkban).
Hagymakonty birodalom egy nyugodt és békés szigetvilág, ami nemhiába ilyen nyugis, mivel itt mindenki szeret olvasni. A világító könyvtorony nemcsak utat mutat a hajósoknak, de ide térnek be a matrózok is pihenni és olvasgatni. Így aztán a király, II. Fülöp teljes lelki nyugalommal veszi ki éves szabadságát, utazik el pihenni, és hagyja legelhivatottabb alattvalóira, a Királyi Bolondérium tagjaira az országot.
„A történet, amelyet elmesélek, egy bizonyos májusi estén kezdődött, a három kisasszony házában. Nagyon régen történt, de igazság szerint mindez megtörténhetett volna akár száz éve, száz év múlva, tegnap vagy éppen ma. Mert ez csak egy fiúcska története, aki egy szép napon felnőtt. Nos valamelyik évben, valamely országban, egy bizonyos májusi este három hangos kopogtatás hallatszott a három kisasszony ajtaján.”
Sőt, a könyv végén már belekukkanthatsz Asztridék következő küldetésébe is, amelyben fortyogó lávazuhatagon kell majd átrepülniük, tűzgömböt lövellő virágokkal kell megküzdeniük, és még egy gigászi lompos szörnyetegen is túl kell jutniuk. Szóval lesz itt kaland bőven, öveket becsatolni, erősen kapaszkodni, hipersebességre kapcsolni, és huss, irány az űr!