Mr. Graham, aki óraműves, lányával, Helenával a híres egyetemi városba: Cambridge-be költözik, hogy Mr. Westcott óragyűjteményét felügyelje busás díjazás fejében. Viszont cserébe kegyetlen szerződést kell aláírnia: ha egyetlen óra egyszer is megáll, minden vagyonukat elveszítik. Többek között Orbitot sem tarthatná meg a kislány, pedig a beszélő papagáj már családtaggá vált, és ő jelenti az egyetlen kapcsot Helena és édesanyja között, akit egy évvel ezelőtt hirtelen ragadott el a halál. A ház ura nem túl barátságos, viszont a húga, Katherine kedvesen fogadja őket – még Orbitot is, pedig a madár láthatóan tart a fiatal nőtől. Nem úgy Stanley Richards-tól, aki a személyzet egyetlen tagja, és maga is még nagyon fiatal – bár eredetileg házitanítónak szegődött –, a főzéstől a takarításig, a bevásárlástól a mosásig mindent egymaga végez. Ráadásul ő tanítja a Fiút is, aki – nevével ellentétben – lány, méghozzá Mr. Westcott 12 éves lánya, aki imádja a matematikát, ezen belül a mechanikát, és leghőbb vágya, hogy csatlakozzon a Wright testvérekhez, akik a világon először terveztek és építettek olyan repülőt, ami több órán keresztül képes volt a levegőben maradni - és akit édesapja figyelemre sem méltat…

Mr. Westcott hatalmas házában rengeteg óra található a fiókokban tárolt zsebóráktól a hatalmas állóórákig, szó szerint minden szoba teli van különféle modellekkel, és még a ház ura is a cselédszállásra költözött, hogy helyet hagyjon nekik. Helena és édesapja szinte egész nap csak ezek tisztításával, karbantartásával és felhúzásával foglalatoskodik. A kislány éppen az egyik apró zsebórát tisztítja belülről, amikor ráakad benne egy cédulára, amit Mr. Fox, az előző órás rejtett el, és amin ez áll: „Az órák neked is meg fognak állni El fogsz veszíteni mindent. Menekülj, mielőtt túl késő!”

Ugyan a szerződésbe azt is belefoglalták, hogy nem beszélhetnek senkivel arról, amit a házban látnak, hallanak vagy tapasztalnak, de Helenát nem ilyen fából faragták. Ő bizony kíváncsi, és elhatározza, ha törik, ha szakad, utánajár annak, milyen rettenetes esemény váltotta ki Mr. Westcott órákkal kapcsolatos mániáját.

Amikor egy nap édesapja megkéri, vásároljon néhány alkatrészt a városban, Helena kapva kap az alkalmon, és elindul megkeresni Mr. Foxot…

Vajon milyen fájdalmas titkot rejteget a Westcott család? Hogy alakult azóta Foxék sorsa? Hol van a Fiú édesanyja? Tényleg beteg a ház ura? És mi lesz Helenával és édesapjával, amikor tényleg megállnak az órák?

Ha 10 évesen Te is kellően kíváncsi vagy, akkor feltétlenül olvasd el ezt a könyvet. A titkok megfejtésén túl azt is megtudod: milyen volt az élet Angliában az 1900-as évek legelején, és milyenek az igazi barátok.

KÉRDÉS: Hogy nevezik az olyan órát, aminek nincs fedlapja, és az üveg alatt látszik az óraszerkezet?

Három bátor és találékony gyerek: Leon, Julian és Kim (+ egy macska, Kija, aki az ókori Egyiptom óta tart velük) csöppen a Shakespeare-kori Londonba.

Jártak ők már máshol és máskor is, mivel Hérfenyvesen a Szent Bertalan bencés kolostor könyvtára rejti a Tempuszt, ezt a félelmetes idő-teret, ahonnan a számtalan kapun keresztül el lehet jutni bármely időbe, bárhová.

Kim, a csapat egyetlen lánytagja éppen most látta édesanyjával a színházban a Rómeó és Júliát, és magával ragadta a történet, Shakespeare nagyszerű darabja, melyben szerelem és akció vegyül össze. A szerző életéről rengeteg izgalmas dolgot találnak a gyerekek könyvekben és az Interneten, így elhatározzák, hogy ezúttal Londonba mennek, abba az évbe, amikor a darabot bemutatták, vagyis 1594-be.

Amíg a London Bridge-től eljutnak Shakespeare színházáig, megismerkednek a korszak hétköznapjaival, és a színházzal, ahol éppen kezdődik az előadás. De még a bejáratnál a drámaíró összeszólalkozik egy másik társulat színészével, Edward Alleyn-nel, aki azzal vádolja meg Shakespeare-t, hogy más szerzőktől lopott. Aztán míg Kempe, a drámaíró és rendező örökös kövér komikus figurája éppen a prológust szavalja, kigyullad egy függöny, és a tűz az egész színházat fenyegeti. Leon menti meg a helyzetet, majd csatlakozik hozzá vödörrel a kezében Julian, Kim, majd maga a szerző és Kempe is. Hálásak a gyerekeknek, amiért minden megmenekült, és Shakespeare munkát, a színész pedig szállást kínál nekik.

De még aznap éjjel Leon, Julian és Kim követi a színészt, aki éppen Alleyn-nel találkozik… Aztán másnap, a próbán Kempe azzal bosszantja fel Shakespeare-t, hogy változtat a szövegén, és ennek majdnem kirúgás lesz a vége. Gondolhatjátok, hogy amikor aznap este, az előadás után egy kövér tolvaj ellopja és széttépi a mester egyik kéziratát, a gyerekek azonnal a két színészre gyanakodnak…

De nem is folytatom az események leírását (ígérem, lesz benne fordulat bőven!), legyen elég annyi, hogy – Shakespeare műveihez hasonlóan - itt is a szerelem és az akció kapja a ”főszerepeket”.

Mivel a híres drámaíró életéről vajmi keveset tudunk, hiszen nem maradtak utána sem levelek, sem napló, így – az írói fantázia szerint – mindez akár így is történhetett volna.

Ha tetszett a regény, akkor keresd az ifjú detektívek: Leon, Julian, Kim és Kija kalandjait időn és téren át, és az izgalmak mellett hiteles képet kaphattok az adott történelmi korszakról.

Ajánlom mindenkinek, aki elmúlt 8 éves, és kicsit is érdekli a történelem, valamint hisz abban, hogy időgép márpedig létezik.

KÉRDÉS: Ki játszotta Rómeó szerepét?

Anna Green boszorkány, méghozzá a legmagasabb fokozatú. De néhány héttel ezelőtt erről még mit sem sejtett.

Akkor történt ugyanis, hogy a szülei úgy döntöttek, vidékre költöznek, és nyitnak ott egy cukrászdát. Anna nagyon nem akarta otthagyni a barátait, az iskolát, és Cosmot, a kóbor macskát, akit titokban becsempészett magához, de minden tiltakozása ellenére a család elindult Moonville-be, amiről az a szóbeszéd járta, hogy szellemek, kísértetek és boszorkányok lakhelye.

Az új házuk nem is lehetett volna ennél kísértetiesebb: szinte romokban hevert, a lépcsőfokok nyikorogtak, a lámpák reszketegen világítottak. Első éjszaka a kislány nagy puffanásra ébredt, és kinézve az ablakon egy igazi boszorkánytanyához hasonlatos házat látott szemben velük, ráadásul halk mormogást hallott a padláról, és belesve azt vette észre, hogy négy állat beszélget – és az egyik közülük Cosmo.

Hétfő reggel pedig már indulhatott is az új iskolájába. Az osztályban a szigorú tekintetű tanárnő, Madame Prune az utolsó padba ültette, egy rémesen undok fiú mellé.  Oliver, akinek ősei híres boszorkányvadászok voltak, azonnal elkezdte csúfolni, hogy ő is boszorkány. Anna, aki azon gondolkodott, hogyan festene Oliver a szemetessel a fején, hirtelen azt vette észre, hogy az a bizonyos kuka márpedig éppen ott van, ahová képzelte ☺. A nagy derültségre az vetett árnyékot, hogy a tanárnő órák után elzárásra ítélte a kislányt.

A bűntetőteremben azonban nem volt egyedül: két lányt, Ángelát és Sarah-t, valamint egyik osztálytársát, Marcust találta ott. A tanárnő is bejött, és – bezárta maga mögött az ajtót…

Mi történt (és történik a továbbiakban) a bűntetőterem ajtaja mögött? Mi a szerepe Cosmonak (és a másik három állatnak) a történetben?  Hogyan kezdi megtanulni Anna, hogy mivel jár, ha valaki boszorkány? És képes lesz-e betartani a Gyémántszabályokat?

Nemcsak ezeket tudhatjátok meg ebből a vidám regényből, de sor kerül néhány igazán vicces és veszélyes kalandra is.

Ha elmúltál 7 éves, ha Benned is csordogál némi boszorkányvér (vagy csak szeretnéd ezt hinni Magadról), akkor feltétlenül olvasd el az Anna Kadabra első kalandjáról szóló könyvet, aminek lesz még folytatása…☺

KÉRDÉS: Milyen színű Anna mágiája?

„Az én történetem más, mint amit az újságokban vagy a történelemkönyvekben olvasni, az igazság sohasem egyféle. Az, hogy mi igaz, attól függ ki nézi, mint ahogy egy kivilágított ablak is más látványt nyújt a ház belsejében lévők számára és azoknak, akik kívülről látják. Gondolj erre olvasás közben, arra, hogy milyen sokféleképpen eshet a fény. A történetemnek nincs kezdete, és voltaképpen vége sincs. De azon a nyáron, amikor először mentem le az aknákba, megváltozott az életem. Tizenhat éves voltam akkor. Arra gondoltam, innen kezdem.”

A fenti elgondolkodtató és sejtelmes mondatokkal veszi kezdetét regényünk elbeszélőjének, a tizenéves Emíliának története.

A lány az elszigetelt és mesterségesen létrehozott Győzelembánya nevű városban nőtt fel. Édesanyja meghalt miután ő megszületett, édesapját sosem ismerte, így a nagyszülei nevelték fel. 

Győzelembánya a Vezető irányítása alatt áll, korlátozzák az internetet, illetve mobilhasználatot, ellenőrzik és figyelik az itt élők mindennapjait, így biztosítva a „békét” és a „rendet”.

Emília nagyapja csendes lázadóként nem hódol be ezen előírásoknak; titokban okostelefont használ, és sokáig nem áll kötélnek, hogy eladja szeretett, ámde roskadozó családi házát, és beköltözzön Győzelembánya egyik uniformizált lakásába.

Ám, amikor Emília nagymamája meghal, nagyapja úgy dönt, hogy itt az idő, hogy eladják a házat. A majdani költözés előkészületei közben Emília a telken található kisházban, amely édesanyja „nyári lakja” volt, egy különös rajzot talál, amely legnagyobb döbbenetére őt, saját magát ábrázolja. A lány legjobb, és egyben egyetlen barátjával Mitekkel a rejtély nyomába ered, és élete legkülönösebb kalandjába keveredik, amely szó szerint túlmutat a tér és az idő korlátain….

Izgalmas, fordulatos, elgondolkodtató történet a szeretet és az összefogás erejéről, az egyéni szabadság és döntés fontosságáról, valamint az időutazás lehetséges mivoltáról.

Ajánlott korosztály: 14 éves kortól mindenkinek, akik hisznek abban, hogy igenis léteznek párhuzamos univerzumok

KÉRDÉS: Hogy hangzik Győzelembánya egyik legfontosabb jelmondata?

Marion Girardon a 13 éves lányok gondjaival küzd: mindig hülyén áll a haja, sosincs egyetlen trendi ruhája sem, és a matektanár (na, meg az angoltanárnő és az iskolaigazgató) rendszeresen őt pécézi ki.

Szerencsére Marionnak nem kell egyedül elviselnie az iskolai sorscsapásokat, köszönhetően a legjobb barátnőjének, egy gazdag lemezkiadó lányának: Camille-nak, aki mindig segítséget nyújt ruha-, illetve frizuraügyekben. 

Marionnak nem gazdagok a szülei, és tetejében még ott van a bátjya: Charles is, aki kész rémálom! Bár csak két évvel idősebb nála, de máris 187 centi magas (valahányszor alkalma nyílik rá, le is „tökmagozza” 150 centire nőtt húgát), remekül szaxofonozik, és persze mindenből kitűnő tanuló. Nem mellesleg az ő legjobb barátja, Felix egy igazi félisten, akinek egyetlen hibája, hogy Mariont - annak legnagyobb bánatára - még mindig csak gyereknek tartja. 

Jól látható, hogy nem egyszerű Marion élete, pláne úgy, hogy vele mindig történik valami.

Lesz itt minden, azt garantálhatom, a teljesség igénye nélkül: borzalmas matektanár, botrányos angolóra, rémes családi síelés apa váratlanul felbukkanó igazgatójával megspékelve, egy félresikerült karácsonyi jótékonykodás, egy szörnyű duplarandi. És ez még közel sem minden.

12 hétköznapi, vagy éppen hogy nem hétköznapi történet, amiből megismerheted egy francia tinilány életét és viszontagságait, és amelyek végén - valaki - mindig jól jár. 

Ha szívesen olvasnál még Marionról, akkor keresd a sorozat következő kötetét, aminek már a címe is sokatmondó: Legyen béke? Még csak az kéne!

Mindenképpen szólnom kell a rajzolóról, Catelről is, akinek szenzációs illusztrációi rengeteget dobnak a történeten.

Ha elmúltál 12 éves, ha szereted a szappanoperákat, de még sosem találkoztál igazán olyannal, ami Rólad (is) szól, akkor ez a Te könyved. 

KÉRDÉS: Mi a gúnyneve az iskolaigazgatónak?