Iszonyparton rettenetes vihar tombol, akinek nem muszáj, az orrát se dugja ki a házából. „Gargantisz alszik, a város nyugszik – Gargantisz felkel, a város megremeg.” – tartja a régi tengerészmondás, és mindenki úgy véli, a mostani időjárásról is a félelmetes szörny tehet.
A település egyetlen szállodájában, a Grand Nautilus Hotelben alig akad vendég. Az egyetlen, akivel Citromos Herbie, a találttárgyas találkozik, az egy fura és félelmetes alak: a Sötét Csuklyás, aki minden szó nélkül egy különös tüskés kagylót hagy a pulton. A fiú éppen nyilvántartásba veszi a tárgyat, amikor betoppan hozzá legjobb barátja: Fokföldi Viola, és – persze – Erwin, a macska. A kislány veszi észre, hogy a kagylót fel lehet húzni, és az erre egy régi tengerésznótát kezd játszani, majd annak rendje és módja szerint meg is akar lógni …
De hirtelen egy csomó tengerész jelenik meg az előcsarnokban, akik a háborgó tengerből húzták ki Fosszília nénit, a hivatásos guberálót, aki viszont fantasztikus leletet talált: egy régi palackot, amin rúnajelekből álló felirat díszeleg. Mindenki magának követeli az üveget: a tengerészek, Talassza doktor, a helyi múzeum igazgatója és persze Fosszília néni is, de Lady Kraken, a hotel tulajdonosa úgy dönt: őrizze Herbie a leletet, hiszen ez mégiscsak egy talált tárgy, így az ő dolga lesz visszajuttatni eredeti tulajdonosához – már ha egyáltalán megtalálja.
És innen kezdődik az igazi találttárgyas nyomozás, amiben először is meg kellene fejteni a rejtélyes írást. Ám egyelőre csak annyit tudnak, hogy a titokzatos írásnak Szent Zordonhoz, Iszonypart leghíresebb halászához van köze. És egy régi (természetesen találttárgyas) útikönyvből az is kiderül, hogy egy különös – gargantikus - fény vezette el Zordont hajdanán Gargatiszhoz, a szörnyhöz, a vihar okozójához, hogy jó messzire elcsalja azt, és így megmentse a várost.
Hogy ennél többet megtudjanak, ahhoz fel kell keresniük Nyugati Parázst, az ifjú halászt, akinek elektromos hajója van, ezért a viharban is képes hajózni, és közelebb tudná őket vinni az Agyar-sziklákhoz és a Mörvényhez, ahol megtalálhatják a szörnyet. Egy gond van: a hajó éppen nem működik. A másik, ennél sokkal nagyobb gondot viszont az jelenti, hogy Herbie sosem szállna tengerre…
De Violának másik ötlete is támad: nyissák ki a palackot, és nézzék meg mi van benne. Az elképzelést tett követi, és a megolvasztott viaszdugón keletkezett piciny lyukon keresztül egy fénylő, szikrázó apró lény lebeg elő: egy elektromos tündér, egy fürgész, maga a Gargantikus Fény.
Amint ezt a halászok megneszelik, minden erejükkel (és gonoszságukkal) meg akarják szerezni. Sötét Csuklyás felbujtására nem riadnának vissza semmitől, még attól sem, hogy Citromos Herbertet feláldozzák…
Hogyan alakul tovább a történet? Olvassátok el, és garantálom, izgalomban nem lesz hiány!
Ajánlom ezt a könyvet (és természetesen előzményét, a Malamandrát) 8-9 év felett mindenkinek, akinek helyén van az esze és a szíve.
KÉRDÉS: Melyik könyvet kapja először Herbie az Iszonyú Könyvellátóban?