Mindig mondom, hogy egy figyelemfelkeltő cím az már félsiker, hiszen akarva-akaratlan felmerül(het) az olvasóban a kérdés, hogy vajon, mi az az Itt, hol van, és legfőképpen mi történik ott?
Az Itt nem más, mint egy iskola, amelyet nem is neveznek másképpen a könyvben sem, mindig csak Itt-ként hivatkoznak rá, lényegében az sem derül ki, hogy pontosan hol is van ez az iskola. Mert a lényeg az, hogy mi történik ott. Márpedig sok minden történik, kegyetlen és veszélyes dolgok. Négy, az iskolába járó tanuló, nevezetesen Iris, Pierre, Madeleine és Guy váltakozó szemszögéből tárul elénk, hogy mi is zajlik az iskolában.
Lesz szó itt bántalmazásról (testi, és lelki egyaránt), alá- és fölérendelt szerepekről, az osztály és az iskola különös hierarchiájáról, valamint egy titokzatos, sötét, fojtogató, meg nem nevezhető dologról is, amely az egész iskolát áthatja….
Az igazi változás akkor történik, amikor az Itt-be egy új helyettesítő tanár érkezik, akiről kiderül, hogy diákként szintén idejárt, valamint szinte vele egyidőben érkezik egy új diák, Sofie is, aki egy kicsit sem hajlandó az iskola belső szabályait elfogadni és betartani.
És ekkor felfordul az Itt élete…
Egy nagyon érdekes, lendületes stílusban megírt, metaforákkal és áthallásokkal teli regényt olvashatunk. Rendkívül elgondolkodtató a könyv, áthatja egyfajta mágikus realizmus, egy igen különös szemléletmód. Nem véletlen a könyvön a 16-os korosztályi megjelölés, ez a regény pont a fent említettetek miatt már egyfajta irodalmi „előképzettséget” vár el az olvasójától.
Tehát az ajánlott korosztály 16-tól 160 éves korig
KÉRDÉS: Mi Pierre „titulusa” az osztályban?

Orczy Mimi kisasszony, az önjelölt - ám tegyük hozzá rendkívül sikeres ,és leleményes - nyomozónő London és Párizs után most Budapestre érkezik. Ennek Mimi felettébb örvend, hiszen azt gondolja, hogy így tovább tudja folytatni nyomozását az előző részekben mindig kereket oldó és minden hájjal megkent gazfickó, Henri Trompeur után, de mint tudjuk az életben gyakorta nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt mi elgondoljuk…..
Történetünk főhőse, Faye Fitzgerald semmi mást nem szeretne, csak azt, hogy hagyják békén a bentlakásos iskolákkal, meg a különféle nevelőnőkkel. Ő szíve szerint kint lenne a természetben, fára mászna, nézegetné az állatokat. Nem csoda, hogy így szereti a természetet, hiszen botanikus édesapjával pár évig egy erdei házban laktak. De azt mind tudjuk jól, hogy az élet nem mindig az elképzelésünk szerint alakul, és az 1930-as években - amikor is történetünk játszódik - elképzelhetetlen volt, hogy egy fiatal, jó családból származó úrilány fára másszon az iskolába járás helyett. (Tegyük hozzá most sem kivitelezhető ez 