Ha szeretnétek, hogy ne csak a kert, hanem az asztal is szép színes legyen, akkor készítsétek elezeket az egyszerű és mutatós poháralátéteket!

„A veréb nem közönséges madár.” Így szól egy versike utolsó sora, és ha végigolvassátok ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy Nektek is ez lesz a véleményetek.

De kezdjük az elején.

Gerda nagypapája ornitológus, aki egy olyan kenőcsöt készített, aminek segítségével megérti a madarak „beszédét”. De kutatását szigorúan titokban tartotta, még unokájának sem árult el mindent.  Ám egy napon az öreg eltűnik, és néhány nappal később Gerdának is nyoma vész. Legjobb barátjának, Kikinek egyetlen nyom marad a kezében: egy dobozka, amit a lány egy régiségboltban látott meg, és nagyon szerette volna megvenni, de nem volt rá elég pénze. Kiki viszont megszerzi neki, csak éppen átadni már nem tudja, így a fiúnak egyedül kell kitalálnia: miért is olyan fontos ez a kis doboz. Egy kulcsot talál benne, és a fedelén egy verset, ami négy madárról: galambról, sasról, hollóról és verébről szól. De vajon tényleg élő madarakra utal a versike? Gondolhatjátok, hogy nem így van, és hősünknek eszébe is jut, hogy a nagypapa a Galamb utcában lakott, és azt is kitalálhattátok, hogy az a bizonyos kulcs nyitja a villa kapuját, sőt, a kertben egy lovag szobra áll, akit bizony Sasorrú Stefánnak hívnak.

Innentől akár egyszerű is lehetne a keresés (és a történet), csakhogy a fiút az első perctől kezdve egy gyanús alak követi, akit csak ideig-óráig tud lerázni, és aki nem más, mint DR, aki szintén madárkutató, de nem jutott semmilyen eredményre, ezért úgy döntött: inkább ellopja a professzor találmányát. Ráadásul két jómadár is segít neki; Pocok és Pózna híven követi minden utasítását, és semmitől sem riadnak vissza.

A villában Kiki éppen a nagypapa szobáját kutatja át, amikor felbukkan mögötte egy idős hölgy: Ibolya néni, akiről kiderül, hogy ő a házvezetőnő, és nagyon szereti az idős urat, valamint sokat (de nem mindent!) tud a professzor találmányáról. Így amikor megjelennek DR és az emberei, együtt menekülnek el egy titkos folyosón keresztül, ám előtte Kiki még magához veszi Gerda jegyzetfüzetét, egy kis agyagpávát és egy réges-régi könyvet, aminek Madármesék a címe. És innentől válik még izgalmasabbé történetünk.

Két madár titkának megfejtését már elárultam, de mostantól már Tiétek a további nyomozás, én csak annyit mondok, hogy nem könnyű két kismadár élete sem…

Ajánlom 7 éves kortól mindenkinek, aki szereti a madarakat és az izgalmakat.

KÉRDÉS: Mi árulja el Gerda kilétét?

A Lánchíd kőoroszlánjai méltán fővárosunk büszkeségei. Méltóságteljesek, fenségesek, csodálatosak és tekintélyt parancsolóak. (Ez nem is csoda, hiszen több mint 12 tonnásak.) 

De bizony az idő őket sem kíméli, így szükségük van némi restaurálásra (ahogy az újságírók fogalmaznak egy kis oroszlán-wellness-re☺). Itt veszi kezdetét történetünk, ugyanis egy szép napsütéses szeptemberi napon az 5.a osztály Viola Néni vezényletével ellátogat a restaurátor műhelybe. Hozzá szeretném tenni, hogy az nem mindennapi dolog, hogy egy osztály csak úgy betekinthet egy restaurátor műhelybe, de hát, ha az egyik tanuló (nevezetesen Joó Leó) nagybátyjáé a műhely akkor így már érthető a dolog.

A látogatást Leó nagybátyja (Balázs) különösen élvezi, de gondolom, ebben nem kis szerepe van a csinos, fiatal osztályfőnöknek is☺. 

Leó számára viszont már közel sem ilyen kellemes, hiszen az egyik osztálytársa, nevezetesen Roland minden percben zrikálja, csúfolja, sőt egyenesen legyávázza a fiút. Leónak érthetően mindez nagyon rosszul esik, hiszen azelőtt barátok voltak, de valami megváltozott köztük. És ha ez nem lenne elég aggasztó Leó számára, ráadásul az egész műhelylátogatás alatt az apukája jár az eszében, akinek pont aznap van a szívműtétje. Szóval el tudjátok képzelni, hogy mennyire megkönnyebbül, amikor véget ér a műhelylátogatás.

A látogatás végeztével Balázs kikíséri az osztályt (pontosabban Viola Nénit), és ezen idő alatt Leó egyedül marad az oroszlánokkal. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy ne húzgáld az oroszlán bajszát, mert amikor a fiú heccből belenyúl az egyik oroszlán szájába, az – Leó legnagyobb ámulatára - megszólal. És ez még csak a kezdet, ugyanis mind a négy fenséges szobor szóba elegyedik Leóval, akinek nagyon nyomja a szívét, hogy őt gyávának, félősnek tartják. Ezért arra kéri az oroszlánokat, hogy meséljenek neki a bátorságról. A négy oroszlán történetéből nagyon sok dolgot megismerhetünk Budapest régmúltjából, és fény derül arra is, hogy nem ez volt az első eset, hogy valamelyik oroszlán életre kelt…..

Tarts Leóval ezen a nem mindennapi beszélgetésben, ahol Arany Jánostól kezdve a titokzatos jedi-erővel mozgatott Budai Siklón keresztül egészen a második világháború legsötétebb korszakáig juthatunk el.

A több idősíkban futó, lendületes, olvasmányos stílusban megírt regény egy csodálatos történet a bátorság, a szeretet, és a barátság erejéről.

Ajánlott korosztály 10 éves kortól 100 éves korig

KÉRDÉS: Mi a címe Arany János versének a pesti vagány Oroszlán szerint?

Margó néni, az Albert Einstein Tehetséggondozó Iskola negyedikeseinek osztályfőnöke csapatot szervez egy országos tanulmányi versenyre. Az osztály esze, Vivien azonnal jelentkezik, a lelkes ikrek (Petra és Peti) úgyszintén. Már csak egy hely kiadó. Az osztályfőnöknő Bármi Áront választja leleményessége és képzelőereje miatt. 

A gyerekek az iskolai könyvtár számítógépén várják a feladatot, mikor egyszer csak megjelenik a felirat: bekerültek a 20 legjobb csapat közé, és le kell tölteni egy pályázati segédletet. Igen ám, de a letöltés gombra kattintva különböző színű elektromos szikrák kezdenek el pattogni és megjelenik egy fekete színű, fehér foltos macska, a Pályázókat Útba igazító és Felügyelő Intelligenci(c)a, azaz Pufi. Ő a „40 dkg zöldborsó” csapat segítője. Pufi előhúz a táskájából egy iskolai térképet, ami verseny következő 5 állomását mutatja.

Végül a csapat a pincébe megy, ahol lefűrészelve a láncot, kitárul egy ajtó és azon átlépve egyenesen az Első Galaktikus Próbán találják magukat a gyerekek, ahol az ő csapatuk képviseli a Földet. Az ellenfelek pedig a Pegazus, az Orion-köd csapata és a házigazda Vega-naprendszer.

Kíváncsi vagy, hogyan szerepelnek a negyedikesek? Milyen akadályokat kell legyűrniük? Melyik csapat nyeri a galaktikus megmérettetést?

Ha igen, olvasd el Bármi Áron űrbeli kalandját!

Kihívás Kérdés: Mit főztek a pegazusiak?

Bob egy keverék kutyus; csivava és papillon vér az folyik ereiben, és ha valaki ránéz, biztos, hogy nem a bátorság jut először róla az eszébe. 

De kezdjük az elején. Bobot testvéreivel együtt ledobták egy teherautóról az autópálya mellett. Persze, hogy nem tud megbocsájtani az embereknek, de magának sem, mert nem tudta megmenteni a nővérét, Főnököt. Egy plázáig vergődött el, ahol legalább volt tető a feje felett, és a kukákban mindig akadt némi maradék étel. De a plázának köszönheti legjobb barátait is; Ivant, a gorillát afféle cirkuszi látványosságként mutogatták a bevásárlóközpontban, akárcsak Rubyt, a játékos kiselefántot. Attól a perctől kezdve, hogy Bob (véletlenül) Ivan hasán landolt, ők hárman elválaszthatatlanok lettek.

De – szerencsére – a plázát lebontották, és Bob egy kedves családhoz került, Ivan pedig a Vadvilág Állatkert és Vadaspark lakója lett. A kiskutya gazdája, George kertészként dolgozik itt, és sosem mulasztják el kisgazdájával, Juliával meglátogatni a gorillát, ha arra sétálnak - és ezt naponta megteszik. Ivan azóta párra is talált, Rubyt pedig szerető (és hatalmas) nagynénik és unokatesók veszik körül.

Az utolsó sétát csak egy rövid látogatásnak szánják, mert közeledik Gus, a tornádó, és mindenki biztos és biztonságos helyre akar jutni. George, Julia és Bob már éppen indulnának, amikor fenekestül felfordul a világ, és Bob hirtelen arra eszmél, hogy repül. De nemcsak ő, körülötte repkednek a különféle tárgyak, tetődarabok és épületrészek, üvegcserepek borítanak mindent, közben pedig ömlik az eső és fülsiketítően bömböl a szél. Bár Bob nagyot nyekken, amikor földet ér (egy teve lábai előtt), és fáj mindene, első gondolata az, hogy vajon mi lehet a barátaival? Amint lábra tud állni, és a vihar veszít valamicskét az erejéből, elindul megkeresni Ivant és Rubyt. Útja során jónéhány sérült és elveszett állattal találkozik, és mindegyiktől megtudakolja: hogyan tudna segíteni. Van, akit csak meg kell nyugtatni, de akad olyan is, akinek komolyabb segítségre van szüksége. Szerencsére ebben a küldetésben nincs egyesül, mert Ruby is megúszta a tornádót, és immár vele együtt indulnak megkeresni a gorillát. Közben egyfolytában az jár a fejében: vajon mi lehet Goerge-dzsal és Juliával…?

Nem lesz egyszerű a szinte rommá dőlt parkban bárkit megtalálni, főleg rendet tenni ott, ahol elszabadult vagy sebesült állatok bolyonganak mindenfelé. Ráadásul a város más részein is pusztított Gus, így csak a park dolgozói és néhány (riadt) rendőr jut az állatkertre. És hogyan tudnak segíteni kis barátaink, Bob és Ruby?

Higgyétek el, nem akármilyen kaland lesz az övék, és történet végére látni fogjátok, hogy a cím nagyon is találó. És talán még magának is meg tud majd bocsájtani….

A történetet maga Bob meséli el, így élvezhetjük kedves humorát, olvashatunk arról, hogyan látja ő (és úgy általában az állatok) minket, embereket.

Ajánlom minden állatszeretőnek (9 éves kortól), legyen akár fiatal, akár idősebb…

KÉRDÉS: Mi a neve Ivan párjának?

Kinyani