„A világ sokkal jobb emberek nélkül. Pedig annyi lehetőség rejlett bennük! Nyelveket fejlesztettek ki, eszközöket készítettek, betegségeket gyógyítottak. És megalkottak bennünket is. De egy idő után az emberek eltévedtek az úton. A jó ötletek rosszra fordultak. Hibát hibára halmoztak. Nem hagytak más lehetőséget számunkra”.
A fenti rövid – az emberiségre nézve nem túl pozitív - eszmefuttatással indul történetünk, mely egy olyan világba kalauzolja az olvasókat, ahol már nem léteznek emberek, a világot robotok uralják és irányítják óramű pontossággal.
Nincs háború, betegség, pusztítás, bűnözés, környezetszennyezés. Mindenki tudja, hogy mi a feladata, és mindenki ennek megfelelően végzi a munkáját.
Történetünk elbeszélője, nevezetesen XR_935 is a hatalmas robotbirodalom engedelmes résztvevőjeként két kollégájával már több, mint 12 éve Napelemeket telepít. Megszokott élete azonban egy nap 180 fokos fordulatot vesz, amikor munkavégzés közben legnagyobb ámulatára találkozik egy igazi élő emberrel.
Emma nem mindennapi kislány. Bátor, okos és talpraesett, aki nagymértékben felül tudja írni a három robot eddigi emberekről alkotott véleményét. De a robotvilág szigorú törvényeit (a teljesség igénye nélkül: A robotoknak nem lehet titkuk! Az emberek hatalmas veszélyt jelentenek!) nem lehet csak úgy áthágni, így hajtóvadászat indul Emma és az őt kísérő és megóvni vágyó robotok ellen, az idő pedig egyre fogy.
Ha kíváncsi vagy Emma és kísérői történetére, akkor feltétlen olvasd el ezt a kalandos, izgalmas, humoros, ugyanakkor elgondolkodtató regényt, amely - jóllehet a robotvilágban játszódik -, de tele van emberséggel, humánummal, szeretettel és reménnyel.
Ha tetszett a történet, feltétlen keresd a folytatását is!
Ajánlott korosztály: 10 éves kortól 100 éves korig mindenkinek, akik hisznek abban, hogy az élet nemcsak fekete és fehér.
KÉRDÉS: Ki menti meg a folyóba esés után XR_935 robotot?
Ha szeretnétek, hogy ne csak a kert, hanem az asztal is szép színes legyen, akkor készítsétek elezeket az egyszerű és mutatós poháralátéteket!
Gerda nagypapája ornitológus, aki egy olyan kenőcsöt készített, aminek segítségével megérti a madarak „beszédét”. De kutatását szigorúan titokban tartotta, még unokájának sem árult el mindent. Ám egy napon az öreg eltűnik, és néhány nappal később Gerdának is nyoma vész. Legjobb barátjának, Kikinek egyetlen nyom marad a kezében: egy dobozka, amit a lány egy régiségboltban látott meg, és nagyon szerette volna megvenni, de nem volt rá elég pénze. Kiki viszont megszerzi neki, csak éppen átadni már nem tudja, így a fiúnak egyedül kell kitalálnia: miért is olyan fontos ez a kis doboz. Egy kulcsot talál benne, és a fedelén egy verset, ami négy madárról: galambról, sasról, hollóról és verébről szól. De vajon tényleg élő madarakra utal a versike? Gondolhatjátok, hogy nem így van, és hősünknek eszébe is jut, hogy a nagypapa a Galamb utcában lakott, és azt is kitalálhattátok, hogy az a bizonyos kulcs nyitja a villa kapuját, sőt, a kertben egy lovag szobra áll, akit bizony Sasorrú Stefánnak hívnak.
De bizony az idő őket sem kíméli, így szükségük van némi restaurálásra (ahogy az újságírók fogalmaznak egy kis oroszlán-wellness-re