Ina, a hatodikos norvég kislány nagyon egyedül érzi magát az osztályában. Nincs barátja, nem beszél senkivel. Immár egy éve tart ez az állapot, mióta a Köves Lakótelepre költözött az édesanyjával és új iskolába került. A Köves - vagy ahogy közszájon forog, a Csöves - nem éppen az elitnegyedben található. Aki itt lakik, eleve a társadalmi létra legalsó fokán találja magát… A jómódú, szép házakban élő osztálytársak kiközösítik azon gyerekeket, akiknek szülei nem teremtik meg azt az életszínvonalat, mint az övék. Mindenki csodás, külföldi, tengerparti nyaralást tervez, Ina szégyelli, hogy ő az egyetlen, aki nem tud nyaralni menni. Ezért a tanárnő kérdésére a tanév utolsó napján azt válaszolja, ő Délre megy nyaralni. 
Egy új osztálytárs mutatkozik be a csapatnak, aki velük kezdi majd szeptembertől a hetedik osztályt, Vilmer. Ő bizony nem kamuzik, őszintén elmondja: a Kövesen lakik és nem megy nyaralni. Azonnal elvágja magát az osztálytársak szemében, rögtön bekerül a lúzer kategóriába.
Ina bezárkózik a lakásába, nehogy valaki észrevegye. Néhány nap múlva azonban úgy alakul, hogy az új fiú kiszúrja és – mivel ő ugyanúgy unatkozik, mint Ina - addig dobálja az ablakát kaviccsal, míg a kislány nem reagál. Ettől kezdve együtt töltik a napokat. Vilmer megmutatja Inának titkos búvóhelyét, a régi házmesterlakást, ahol megismerik az egykor ott élt házmester, Anton szomorú szerelmi történetét. És a két gyerek megteremti a maguk „DÉL”-jét…
Ez a könyv 2021-ben elnyerte hazájában a legjobb ifjúsági regénynek járó díjat. Szívből ajánlom.
Kihívás Kérdés: Mihez hasonlította versében Anton a szerelmét?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.