(Készítsetek be a kuckótokba jó sok rágcsát és egy termoszba forró csokit, mert ezt a könyvet nem könnyű félbehagyni!!!)
Szomorú idők jártak Londonban az 1850-es évek közepén, és szomorú volt a sorsa Reményi Ameliának is. Utálta a szűk, sötét és koszos helyeket, mégis kéményseprőként kellett dolgoznia mióta édesanyja (aki előtte űzte ezt a mesterséget) megbetegedett. Miután egy évvel ezelőtt az ő csodákba vetett hite segítette Karácsony apót abban, hogy véghezvigye küldetését, az idén is megírta neki a levelét, melyben egy új kefe (olyan kéménysepréshez való), egy búgócsiga, és egy Charles Dickens regény mellett (sőt mindezek előtt!) azt kérte, hogy anyukája gyógyuljon meg. Ám édesanyja meghalt, és Ameliát Ádáz úr, a leginkább rettegett londoni dologház tulajdonosa magával vitte (vagyis inkább rángatta és cibálta!), és bezárta erre a borzalmas helyre.
Mindeközben Koboldfalván mindenki szorgalmasan és vidáman készítette és csomagolta az ajándékokat (azt ugyebár mindenki tudja, hogy minden karácsony itt kezdődik☺); Karácsony apó pedig éppen arra készült, hogy elsőként Ameliát ajándékozza meg, ám hirtelen remegni kezdett a föld, alóla trollok bukkantak fel, és a koboldok házai sorra dőltek össze, közöttük a játékkészítő műhely; odaveszett a sok játék és tönkrement Karácsony apó szánja is. Csak a Képes Koboldhírek szerkesztőségének épülete maradt épen. És bár a trollok – köszönhetően Karácsony apó rábeszélőképességének - elmentek, nem volt mit tenni, abban az évben elmaradt a karácsony.
Egy évvel később Koboldfalva újjáépült. Nem is lehetett volna másképp, hiszen koboldéknál szitokszónak számít a: képtelen, tehetetlen és a lehetetlen!. Beindult az ünnepi nagyüzem is; Karácsony apó újra elővette Amelia levelét, és már indult volna, de… De bizony a szánon a reménységjelző alig-alig pislákolt; márpedig ha nincs remény, akkor a rénszarvasok nem tudnak felszállni, és Karácsony apónak sem sikerülhet megállítania az időt, hogy legyen ideje kiosztani ajándékait a világ sok-sok gyermeke számára. Közben pedig Bohó, aki eddig rénszarvasügyi tudósító volt a Képes Koboldhíreknél, azt a megbízást kapja főszerkesztőjétől, hogy készítsen interjút a trollok félelmesztő uralkodójával: Urgulával.
És itt kezdődnek igazából a kalandok. Ám én nem mesélem tovább, de remélem, kellően felcsigáztam az érdeklődéseteket☺.
Persze sejthetitek, hogy nem végződhet rosszul a történet, ha olyan valós történelmi szereplők és mesefigurák állnak hőseink mellé, mint Anglia királynője: Viktória, férje Albert herceg, Charles Dickens, valamint Igazmondó Glimpi és Havasi Mária Etelka, a konyhásnéni, akinek serpenyőjénél és az azzal mért ütéseinél csak a szíve nagyobb. És kell még a sikerhez némi óhajtósóhajtás, egy kis varázslat és sok-sok REMÉNY.
Ajánlott korosztály: 6 éves kortól mindenkinek, akiben még él a remény
KÉRDÉS: Milyen vadonatúj (egyelőre még fel sem talált) eszközzel szerelték fel a koboldok Mikulás apó új szánját?
Elárulom Nektek, hogy rajongok a kalandos regényekért, de régen nem olvastam ennyire izgalmas és szívmelengető történetet. Biztos, hogy A lány, aki megmenti a karácsonyt olyan helyre kerül majd a könyvespolcomon, ahol mindig megtalálom, ha szórakozásra vagy éppen reményre van szükségem.
Ha tetszett a könyv, ne hagyjátok ki Matt Haig koboldfalvi sorozatának másik két darabját sem:
https://kuckokonyvtar.blog.hu/2020/12/14/matt_haig_a_fiu_aki_karacsonynak_hivnak
https://kuckokonyvtar.blog.hu/2022/10/05/matt_haig_az_eger_akit_mikanak_hivnak
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.