Szikraváros lakói közel 250 éve élik egyszerű, nyugodt, harmonikus életüket. Mindenki tudja mi a dolga, mindenki közösen dolgozik a városért; a gyerekek 12 éves korukig járnak iskolába, utána sorsolás útján mindegyikük kap egy szakmát (például:hírvivő, csatornamunkás, raktárírnok), melyben ezután dolgozniuk kell, ezáltal is hozzájárulva a város további működéséhez.
Az utóbbi években azonban nem mennek jól a dolgok, egyre kevesebb az élelmiszer, egyre gyakoribbak az áramszünetek, és a város áramellátásáért felelős generátor kritikus állapotba kerül; szinte elkerülhetetlenné válik, hogy a város örök sötétségbe boruljon.
Ebben a kétségbeejtő helyzetben két fiatal gyerek: Lina Mayfleet és Doon Harrow úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. Lina talál egy régi időkből származó papirost, melynek segítségével talán megállítható a város pusztulása.
Hogy hogyan fejtik meg a papiroson lévő utasításokat? Hogyan tudják megmenteni Szikravárost? Mi Szikraváros titka? Erre a sok titokra mind fény derül, ha elolvasod ezt az izgalmas történetet.
KÉRDÉS: Mely három dalt szokták elénekelni a Dalok Ünnepén a városlakók?
A könyvet itt is olvashatjátok:
http://www.18pedagogia.hu/sites/default/files/node/attachments/duprau_szikravaros.pd
A könyvből készült filmet itt nézhetitek meg:
A történet főszereplője Jane Eyre, aki szülei elvesztése után szívtelen nagynénje családjához kerül. Nénikéje Mrs. Reed szívből gyűlöli Jane-t, ridegen és gyakran kegyetlenül bánik vele. Végül a szigorú lowoodi lánynevelő intézetbe küldi a kislányt, remélvén, hogy majd ott „rendre” tanítják. Jane az intézetben lévő rossz körülmények ellenére, okos, szellemes, művelt fiatal tanítónővé válik. Munkáját később Thornfield Hallban egy gazdag úr (Mr. Rochester) gyámleányának nevelőjeként folytatja tovább. A szegény sorból származó Jane és Mr. Rochester a társadalmi és jelentős korkülönbség dacára egymásba szeretnek, de egy szörnyű titok boldogságuk útjába áll…..
Vannak olyan emberek, akik egyszerűen pechesek, semmi sem sikerül nekik igazán, bármibe is kezdenek az kudarcba fullad, vagy csak rosszkor vannak rossz helyen.
Csaba és Huba (az egymásra megszólalásig hasonlító ikerpár) nyári szünete nem ígérkezik valami fényesnek. Lévén, hogy bizonyítványuk - a szüleik szerint - nem érte el a kellő színvonalat, kénytelenek „lemondani” a közös nyaralásról, így míg szüleik három hétig a napfényes Görögországban süttethetik a hasukat, a két fiúra egy közel negyven éve nem látott rokon (anyjuk nagynénje) fog vigyázni. A nénit a fiúk ősöregnek és unalmasnak gondolják. Nem is tévedhetnek nagyobbat, Amália ugyanis egy igazi energiabomba, imádja a színes ruhákat, a feltűnő színű és formájú kalapokat, szivarozik, autót vezet (nem is akárhogyan)!
A történet már a legelején leszögez egy megcáfolhatatlan tényt, miszerint a boszorkányok köztünk élnek. Na persze ne seprűnyélen száguldozó, fura üstben kavargató, különös öltözetet viselő boszorkányokat képzeljünk el. Szembe kell néznünk a rideg valósággal: a boszorkányokat ugyanis nagyon nehéz (de hál’istennek nem lehetetlen) felismerni és megkülönböztetni a hétköznapi, átlagos nőktől. Meg kell jegyezni, mert ezt is nagyon fontos, hogy minden boszorkány NŐNEMŰ (Roald Dahl elnézést is kér ezért minden nőtől a könyvében, de a tények, azok tények).