Egy új Vörös Pöttyöst ajánlok figyelmetekbe!
A New Yorkban élő Jackie egy szörnyű autóbalesetben elveszti a családját. Mivel kiskorú, nem élhet egyedül. Édesanyja gyermekkori barátnője vállalja, hogy magához veszi a 16 éves kamaszlányt. 2000 km-t kell utaznia, hogy új családjával megismerkedjen, egészen Coloradóig repülnek Katherine-nel. A kislány a repülőn tudja meg a nőtől, hogy családja nem kevesebb, mint 14 főt számlál! És ráadásul ezen létszám igen nagy százaléka hímnemű. 
A fiúk nem túl lelkesen fogadják a „betolakodót”, aki még Édesanyjukat is kitúrja a műhelyéből. Hiszen a hatalmas házban már csak ott tudnak helyet kialakítani az új lakónak. A kiemelkedő anyagi helyzetben élő Jackie hirtelen egy tanyán találja magát az ország másik végében, a bentlakásos magániskola helyett a helyi állami gimibe jár, és kénytelen az életét 11 fiúval megosztani. Ráadásul a nagyobbak az igazán dögös pasi kategóriába tartoznak. A srácok mindegyike külön egyéniség. Szép lassan, ahogy telnek a hetek, mindegyikükkel talál valamilyen közös pontot a kislány, így némileg csitul a személye iránti közömbösség vagy egyenesen ellenségesség. A suliban is viszonylag hamar barátokra talál (na persze, ebben nem kis szerepet játszik az a tény, hogy a Walter fiúkkal él egy háztartásban!).
A mindig visszafogott, decens nagyvárosi lány élete fenekestül felfordul: bulikba jár, csínytevésekben vesz részt; de sosem felejti el célját, amiért mindig küzdött: vágyálma bekerülni a Princeton-ra. A tanulásra igyekszik rávenni Alexet is, akivel időközben járni kezd. Viszont szíve egyre inkább az igazán rosszfiú benyomását keltő szívrabló, Cole felé húz…
Kihívás Kérdés: Melyik testvér vonzódik a színjátszáshoz?
„Minden egy elhagyott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyorótartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel. De ugyan ki tenné be a lábát önszántából egy ily zordonzord, kietlen, nyomorúságos helyre? Alkalmanként már eljátszott a gondolattal, hogy egy kicsit körbenéz odakint a nagyvilágban, de mindig közbejött valami. Mindenesetre azért, hogy némileg kondiban maradjon, a baromfiudvarban mindennap megtesz a mankójával egy teljes kört egyedül”
Ha tetszett a történet, akkor feltétlen olvasd el a szerző másik könyvét is, amely Az utolsó bárány címet viseli (
Itt tanul Murphy is, a leonbergi, aki vízimentő lesz, ha sikerrel kijárja az iskolát. Éppen Pipet, az egyik barátját menti ki a folyóból, bár egyelőre csak játékból. Mielőtt azonban átadnák neki az 1-es szintű folyamimentés jelvényt, az Akadémia igazgatónője új diákot mutat be: Rodrigo Lopezt, a mexikói kopaszkutyát, aki nemcsak hogy itt folytatja vízimentőképzését, hanem még az ifjúsági szörfkutyabajnokságon is részt fog venni. Murphy barátai: Pip, Borzas és Csillag csodálattal veszik körül a külföldről érkezett ebet, és ettől Murphy nagyon elszomorodik. Mit elszomorodik? Morcos és undok lesz a többiekkel.
Októbernek nemcsak a neve különleges, hanem az élete is, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy egy erdőben nőnek fel. A tizenegy éves kislány apukájával egy Londonhoz közeli erdőben él, egy otthonos faházban. Évente egyszer mennek csak be a városba, hogy beszerezzenek olyan dolgokat vagy élelmiszert, amelyet nem tudnak megtermelni. A kislány szabadon és boldogan él imádott édesapjával, ahogy ő fogalmaz: „ Az erdőben lakunk, vadak vagyunk”.