Az írónőtől már megszokott a fordulatos, jól megírt történet, a pergő cselekmény, az izgalmas sztoriszövés, a változatos karakterek. Igen ám, de most nem egy krimit/thrillert olvashatunk tőle, egy egészen más műfajban próbálta ki magát. Természetesen itt sem maradunk titkok, rejtélyek nélkül. Ezt a könyvet kötelező irodalomként adnám fel az iskolákban nem csak a gyerekeknek, de a pedagógusoknak, a szülőknek is!
Sajnos nagyon aktuális, nagyon mai témát feszeget Anett: az iskolai bántalmazás kérdéskörét boncolgatja.
Három évvel ezelőtt két srác a 14 éves Zorkát folyamatosan zaklatja az uszodában: állandóan beszólogatnak a kislánynak, heccelik, gúnyolják. Szerintük ez poén. Ez vicces. Ez szórakoztató. A szülők mindebből semmit sem vesznek észre, csak annyit, hogy Zorka iskolai eredményei romlanak, a lányuk szótlanabb, kedvetlenebb. A kislány szégyelli a helyzetet, nem mer beszélni róla, önmagában őrlődik. Míg egy nap – fizikai bántalmazást követően - túlcsordul az a bizonyos pohár: autóba ül, elindul, csak hogy kieressze a gőzt, a feszültséget, a szorongást. Sajnos a kaland a vonatsíneken végződik…
Most, három év elteltével néhány felnőtt összefog, hogy megvalósítsanak egy szabadulószobát, ahonnan hat középiskolás gyermeknek kell kijutni. Vannak köztük bántalmazók és bántalmazottak. De ahhoz, hogy megoldást találjanak, közösen kell rájönniük arra, miért is kerültek ők ide, illetve arra is, hogy egyikük sem jobb a másiknál, nincsenek főnökök és alárendeltek, és a bántalmazás nem lehet megoldás semmire.
Kihívás Kérdés: Ki Kriszti néni?