Számos olyan történet van, amelyet, amikor befejezünk, akkor úgy érezzük, hogy bárcsak ne lenne vége, mert még kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mi lesz a szereplők további sorsa.
Számomra egy ilyen történet volt a Pax című regény is, ezért is örültem nagyon, amikor megjelent a folytatása.
Azok, akik még nem olvasták az első részt, kérem most hagyják is abba az ajánló olvasását, mert - mai divatos szóval élve - erősen spoileres lesz. (Az első rész ajánlója itt található: (https://kuckokonyvtar.blog.hu/2023/10/07/sara_pennypacker_pax)
Remélem, hogy elég figyelemkeltő volt az ajánló, sokan kedvet is kaptak/kapnak az elolvasásához.
És most nézzük, vajon miről is szól a várva-várt folytatás.
Ismét találkozhatunk az elválaszthatatlannak hitt párosunkkal: Peterrel és Pax nevű rókájával.
A háború immár véget ért sok fájdalmat és veszteséget okozva embernek, állatnak és a világnak egyaránt. Peter elhatározza, hogy beáll a Vízi Harcosok közé, akik azt a feladatok tűzték ki maguk elé, hogy a háború által okozott környezeti károkat helyreállítsák.
Pax pedig nagyon boldog az előző részben megismert párjával: Borzassal és kicsinyeikkel. Ahogy az első részben, itt is az egyik fejezet Pax, a másik pedig Peter történetét meséli el felváltva. Megtudhatjuk, hogy Peter hogyan próbálja túlélni azt a sok fájdalmat, szenvedést és veszteséget, amelyet a háború okozott neki, és bepillanthatunk Pax mindennapjaiba is, aki immár vadon élő rókaként és családapaként próbál helytállni.
Talán még ők maguk sem gondolják, hogy útjaik ismét keresztezni fogják egymást, amikor ugyanis Pax egyik kicsinye megbetegszik, a róka ahhoz az emberhez fordul segítségért, akit a világon a legjobban szeret. De Peter már nem az a kisfiú, aki volt, a háború nagyon megváltoztatta. Vajon segít? Újra egymásra találnak?
Ha kíváncsi vagy erre a csodálatosan szívmelengető és hihetetlenül életigenlő történetre, akkor feltétlen olvasd el.
Ajánlott korosztály 12 éves kortól 120 éves korig mindenkinek, aki hisz a szeretet erejében.
KÉRDÉS: Hol olvassa el Peter azt a levelet, amit a nagyapja ad oda neki?
Ha Te is szeretnél háziállatot tartani, akkor biztosan megérted Pandara Piszkist, aki – bár még csak kislány – máris egy kalózhajó kormányosa. Sajnos, anyukája (Gurina Piszkis, a kalózkapitány) nem engedi sem kutyát, sem macskát hozni a fedélzetre, sőt még a patkányokat is kitiltja a hajójáról. (Ugyanis, ha eddig nem mondtam volna, Pandara, anyukája és az öccse, Felderen a Gyöngyhalász nevű hajóval rója a tengereket, és az óceán közepén nem olyan egyszerű egy háziállatról gondoskodni.)
Egy csodás barátságról szól a történetünk, egy olyan elválaszthatatlannak hitt kapcsolatról, amely egy árván maradt róka és egy félárva fiú között szövődött, nevezetesen Pax és Peter között. 
„Minden egy elhagyott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyorótartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel. De ugyan ki tenné be a lábát önszántából egy ily zordonzord, kietlen, nyomorúságos helyre? Alkalmanként már eljátszott a gondolattal, hogy egy kicsit körbenéz odakint a nagyvilágban, de mindig közbejött valami. Mindenesetre azért, hogy némileg kondiban maradjon, a baromfiudvarban mindennap megtesz a mankójával egy teljes kört egyedül”