„Kezdem ott, hogy nyolc év rémesen hosszú idő. Ez zakatolt a fejemben, miközben gyászhuszárként vonultunk az iskolaudvaron, és az anyáéktól kapott ballagási csokrot szorongattam. A sereghajtók mi voltunk Borival, a legjobb barátnőmmel, akivel már az első tanítási nap reggelén megkötöttük véd- és dacszövetségünket.”
A kezdő sorok a regény főhősének és elbeszélőjének általános iskolai ballagásába engednek bepillantást. Ami finoman szólva igazán eseménydús volt, egy – pont a legrosszabb pillanatban - elrepedt szoknya, egy véget nem érőnek tűnő iskolaigazgatói búcsúbeszéd, egy, a nagy melegtől elájuló énekkaros, és mindezek megkoronázásaként a világ legnyomasztóbb családi ebédje.
Egy ilyen kezdet után csak jobb jöhet, gondolja elbeszélőnk, aki már alig várja, hogy végre új életet kezdhessen a gimiben nagylányként, elfelejtve az általános iskolai „bénázásait”.
Azonban nem minden alakul terv szerint, ugyanis főhősünk mintha csak vonzaná a kínos szituációkat. Elbeszélőnknek köszönhetően többek között megtudhatjuk, milyen megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük a gólyatáborban, átélhetjük az első igazi buli hangulatát, belekóstolhatunk az első - annyira nem is finom - vodka-narancsba, és átélhetjük vele az első szerelmet is.
Főhősünk szarkasztikus humora, egyedi világlátása, bájos esetlensége és nem mindennapi családja (az örök álmodozó, filmmániás apa, a munkamániás anya, és a folyton facebook-ozó Mama) teszi végtelenül szerethetővé a könyvet, amelyet szeretettel ajánlok minden mostani és valaha volt tizenéves figyelmébe.
Ajánlott korosztály 13 éves kortól 130 évesig, inkább lányoknak
KÉRDÉS: Amikor Mama véletlenül rámegy a youtube-ra (vagy ahogy ő mondja jutúra) milyen videóra kattint?